|
Folytatás 2. oldal
1533.
Melchior Hoffman anabaptista bejelentette a franciaországi Strasbourgban, amelyet az új Jeruzsálemnek választott ki, hogy 1533-ban a világot lángok fogják elpusztítani. Úgy hitte, hogy az új Jeruzsálemben pontosan 144 000 személy fogja túlélni a katasztrófát, míg az Enoch és Elias nevu két szörny szájából kitörő lángok a világ többi részét el fogják pusztítani. A gazdag és jámbor hívők, akik azt elhitték, hogy a megmenekülők között lesznek, könyvelésüket megsemmisítették, adósaiknak tartozását elengedték, pénzüket és javaikat szétosztották a szegények között, Nem adtak magyarázatot arra, hogy ezeket az adományokat a pusztító tűzben mire és hogyan lehet felhasználni, és az sem tűnt fel senkinek, hogy a világvége előtti nagylelkuség aligha számít dicséretes cselekedetnek.
A pusztító tűzvész dátuma eljött, és egy Matthys nevű új apostol jelentkezett, aki bejelentette, hogy a dátum kicsit eltolódott. Ennek eredményeképpen 1534 februárjában Amszterdamban több mint száz új hívőt kereszteltek meg. Érdekes megjegyezni, hogy 1533 és 1534 folyamán a korbácsolás büntetése feltűnően hiányzott a büntetések közül, feltehetően a fenyegető tűzvészre való tekintettel.
1537. (valamint az 1544., 1801. és 1814. években)
A franciaországi Dijonban halála után nyilvánosságra hozták Pierre Turrel asztrológus jóslatait. A világ végére vonatkozó adatok egy 277 éves időtartamot fedtek le, de szerencsére valamennyi téves volt. Négy különböző számítási módszert alkalmazott, mindegyik más dátumot eredményezett, azonban biztosította olvasóit, hogy szigorúan ortodox nézeteket vall, ami abban a korban igen bölcs lépés volt.
1572.
Britanniában a teljes napfogyatkozás és néhány látványosan fényes csillag észlelése valami fontos dolog bekövetkeztét jelezte. Meglehetősen nagy pánik alakult ki, de semmi rendkívüli nem történt.
1584.
Cyprian Leowitz asztrológus, akinek abban a kitüntetésben volt része, hogy műveit IV. Pál pápa a tiltott művek indexébe tetette, 1584-re jósolta a világ végének bekövetkezését. Mindazonáltal nem akart kockáztatni, ezért az égi eseményekre vonatkozó csillagászati táblázatokat egészen 1614-ig elkészítette arra a rendkívül valószínűtlen esetre, ha a világ mégis megmaradna. Meg is maradt.
1588.
A bölcs Regiomontanus (Johann Müller, 1436-1476) halála után féleszű fanatikusok áldozatává vált, akik okkult és mágikus hatalmat tulajdonítottak neki, és azt állították, hogy egy meglehetősen homályos négysorosban (quatrain) 1588-ra jósolta a világ végét. 1587-ben azonban John Harvey norfolki orvos megnyugtatta olvasóit, hogy a mesterének tulajdonított számítások hibásak, és ennek eredményeképpen a jóslat hamis. Harveynak volt igaza.
1648.
A szmirnai Sabbati Levi rabbi a kabbala alkalmas interpretációjával arra a következtetésre jutott, hogy ő a várt Messiás, és eljövetele látványos csodák kíséretében 1648-ban következik be. Annak ellenére, hogy semmiféle látványos csoda nem történt, 1665-re a rabbinak már számos követoje lett, a várva várt dátum pedig 1666-ra változott. Szmirna polgárai munkájukat abbahagyva a Jeruzsálembe való visszatérésre készülődtek, mindezt a Levi által megtörtént állítólagos csodák hatására. Az események éles fordulatot vettek, amikor a szultán szervezkedés vádjával bilincsbe verve Konstantinápolyba hozatta és börtönbe vettette a rabbit, míg követői a távoli Hollandiában, Németországban és Magyarországon már csomagolni kezdtek az Armageddon megelőzése okán. E hívők szerencsétlenségére a szultán a szeszélyes rabbit áttérítette az iszlám hitre, ezzel a mozgalom véget is ért.
1654.
Helisaeus Röslin elzászi orvos 1578-ban az efemeridák és az 1572-es fényes nóva megfigyelése alapján arra következtetett, hogy 76 év múlva lángba borulva fog elpusztulni. Nem érte azonban meg, hogy jóslata nem teljesedett be. A megjelölt év azonban baljósnak látszott, mivel augusztus 12-ére napfogyatkozást jeleztek (ténylegesen augusztus 10-én volt a napfogyatkozás), amely sokak szerint a világ végének előjele. Sokan tértek át az igaz hitre, az orvosok betegeiknek azt tanácsolták, maradjanak otthon, és a templomok dugig voltak az ijedt emberekkel.
1665.
Londonban, a nagy pestisjárvány tetőfokán a kvéker Solomon Eccles azzal ijesztgette a polgárokat, hogy ez a járvány csupán csak a Vég kezdete. Amikor a járvány terjedése csökkenni és nem növekedni kezdett, letartóztatták és börtönbe vetették. Kiszabadulása után a Nyugat-indiai-szigetekre szökött, és hamarosan megpróbált a rabszolgák között lázadást szítani. A hatóságok letartóztatták és visszaküldték Angliába, ahol röviddel megérkezése után meghalt.
1704.
Nicolas de Cusa (Nicolaus Cusanus) bíboros a Vatikán egyetértése nélkül bejelentette, hogy a Végítélet 1704-ben fog bekövetkezni.
1719. május 19.
Jakob Bernoulli, aki korban az első a svájci Basel híres matematikuscsalád tagjai között, megjósolta, hogy 1680-ban egy üstökös vissza fog térni, és a találkozásnak földrengető hatásai lesznek. Az üstökös ugyan nem tért vissza – nyilván csillagászati okokból –, azonban Bernoulli emellett azért felfedezte a róla elnevezett híres számokat. Szerencsére a Bernoulli név erről és a család három generációjának többi kiemelkedő matematikusáról híres, nem pedig Jakob csillagászati számításairól és baljós próféciájáról.
1736. október 13.
„A vég kezdetének" ismét London a célpontja, vízözönnel ezúttal William Whiston a jós. A Temze folyót ellepték az ijedt polgárok csónakjai, azonban még csak nem is esett. Újabb fiaskó.
1757.
Emanuel Swedenborg, misztikus/teológus/spiritiszta, aki mindent elkövetett, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen, az angyalokkal folytatott gyakori konzultációjának egyikén azt az információt szerezte, hogy a világ végének dátuma 1757. Nagy bánatára azonban senki nem vette ot komolyan, még az angyalok sem.
 Design©HoneyJen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
