|
Folytatás 3. oldal
1761. április 5.
Amikor William Bell katonatiszt és vallási fanatikus észrevette, hogy 1761-ben a február 8-ai és a március 8-ai földrengés között pontosan 28 nap telt el, természetszerűleg arra a következtetésre jutott, hogy az egész világ elpusztul 28 nap múlva, azaz április 5-én. A legtöbben azt állították, hogy a dátumnak négy nappal előbb kell bekövetkeznie (április 1.!) de sok hiszékeny londoni igyekezett csónakot szerezni, vagy elhagyni a várost, mintha az megmentené őket a világ végétől. A történetírás semmi többet nem jegyzett fel Bellről április 6-át követően, amikor is a londoni Bedlam elmegyógyintézetbe záratta a csalódott közönség.
1774.
Joanna Southcott (1750-1814) angol szektavezető azt állította, hogy terhes és a méhében az új Messiást hordozza, akit Shiloh néven nevezett. A történeti feljegyzések szerint „terhessége semmi eredményhez nem vezetett", valamint a világ vége sem következett be jóslata szerint. Egy titkos jegyzeteket tartalmazó dobozt hagyott hátra, amelyet rendelkezése szerint csak a halála után lehetett felnyitni, 24 püspök jelenlétében. Talán mert nem elegendően számos magas egyházi személyt érdekeltek jegyzetei, a dobozt nem nyitották fel, és nyoma veszett. A hölgyet több más önjelölt próféta követte, mindegyikük saját világvége-jóslattal, de hasonló eredménnyel. Egyik utódjával, John Turnerrel még találkozni fogunk a továbbiakban.
1801.
Pierre Turrel asztrológus három másikkal együtt ezt a dátumot jelölte meg a világvége időpontjának. Eddigre az első kettő már hamisnak bizonyult, és ezúttal sem járt szerencsével.
1814.
Pierre Turrel asztrológus ezt az évet jelölte meg a világvége utolsó dátumának. Az első három nem jött be, és ismét csak nem nyert! Ahogy Charles Mackay író fanyarul megjegyezte „a világ ugyanolyan boldogan csóválta a farkát, mint korábban".
1820. október 14.
John Turner próféta volt a Southcott-féle szekta vezetője az angliai Bradfordban. Ennek a szektának a specialitása a világ végének megjóslása volt, az első magának a szekta alapítójának Joanna Southcottnak nevéhez fűződik (l. 1774.) Turner sikertelen jóslata a gyülekezetét ellene fordította, és annak vezetését John Wroe vette át (lásd majd 1997.).
1843. április 3. (valamint 1843. július 7., 1844. március 21 és október 22.)
William Miller, a Millerita Egyház alapítója tizenöt éven át gondosan tanulmányozta a Szentírást, és arra a következtetésre jutott, hogy a világ vége valamikor 1843-ban jön el. Ezt a felfedezését, amelyet „éjszakai sikoltásnak" nevezett el, 1831-ben jelentette be. Amikor 1833-ban látványos meteorzáport lehetett megfigyelni, követői úgy érezték, hogy egyre közelebb vannak a jóslat beteljesedéséhez. Azután, ahogy a megjelölt dátumok egyike sem eredményezett Armageddont, Miller eltolta egy kicsit a dátumot. A hűséges követők egy része azonban továbbra is ezrével lepte el a dombok tetejét Amerika-szerte. Végül az utolsó dátum, október 22-e után a milleriták abbahagyták vigiliájukat. Öt évvel később Miller meghalt, azonban továbbra is nagy tisztelet övezte be nem teljesült jóslatai ellenére.
A mozgalom megváltoztatta nevét, majd később több, ma is létező egyházra esett szét, közöttük a Hetedik Nap Adventista Egyházra, amelynek ma Amerikában több mint hárommillió tagja van.
1874.
Charles Taze Russell, Jehova Tanúinak egyike ezt a dátumot jósolta meg a világ végének.
1881.
Azok, akik a gizai Nagy Piramis, Kheopsz fáraó sírja méreteinek méricskélésével folytatnak számmisztikát, kiszámították, hogy mindennek vége lesz í881-ben. Az adatok pontosabb újramérése után jobb (de nem sokkal jobb) dátumként 1936-ot jelölték meg. Ezen az értéken a szakemberek tovább javítottak, és végül 1953-at jelölték meg végső dátumként. A méréstechnika és a jóslás módszereinek tökéletesítése folyamatban van. Amint egy új, pontos dátum megszületik, azonnal tudatni fogjuk az olvasóval.
1881.
Shipton anya állítólag a következő sorokat írta le:
"A világnak biztosan vége lesz,
És a dátum ezernyolcszáznyolcvanegy."
Ez a jóslat, valamint a rím is, hibás. 1864-ben Richard Head „Shipton anya élete és halála" címmel könyvet írt, amelynek 1862-ben Charles Hindley kiadta egy zavaros és szabadon „javított” változatát. 1873-ban Hindley elismerte, hogy az idézett és sok más verset ő hamisított, ez a beismerés azonban egyáltalán nem mérsékelte a vidéki Angliában 1881-ben bekövetkezett pánikhangulatot. Miután a világnak mégsem lett vége a megjelölt időpontban, a fenti álverset „felfrissített” változatban újból kiadták, az ezernyolcszázat ezerkilencszázzal, a nyolcvanegyet pedig kilencvennel helyettesítve. A világ azonban a hivatalos szervek többsége szerint mégsem ért véget.
1914.
Egyike a dátumoknak, amelyet a Jehova Tanúi megjelöltek. A másik két dátum 1874 és 1975 volt.
1936.
A Kheopsz piramis méricskélőinek egyik megjósolt dátuma.
1947.
1889-ben „Amerika legnagyobb prófétája", John Ballou Newbrought biztosan állította, hogy 1947-ben: „minden létező kormány, vallások és az összes pénzügyi monopólium megbukik, és megszűnik létezni... Az úgynevezett keresztény vallásunk jelenlegi formája lerohanja Amarikát, letépi az amerikai zászlót és sárba fogja taposni. Európában a katasztrófa még szörnyűbb lesz.... Emberek százai és ezrei fognak elpusztulni... Minden nemzet elpusztul, a föld pedig nyitva lesz mindenki számára, hogy jöjjön – menjen akarata szerint.”
Nos, nem volt egy nagyszerű év, de azért nem volt annyira rossz sem!
1953.
Egy csoport Kheopsz-piramis – gyagyás ezt az évet jelölte meg a végsőnek. Nos, talán jobb lenne visszamenni a Királyok Kamrájába és még dolgozni egy kicsit!
1974.
Érdekes módon a bolygók 1524-es együttállása sokkal pontosabb volt, mint az a konjunkció, amelyet a Jupiter-effektus című ostoba könyvben két, egyébként normálisnak tűnő csillagász jósolt meg 1982. március 10-re, amelynek borzasztó hatása lesz a Földre. Más csillagászok természetesen tagadták, hogy bármiféle veszély fenyegetne, és amikor eljött a megjelölt dátum, ahogy tapasztalhatták, semmit nem lehetett észrevenni. A szerzők egyike azonban az 1980-ban bekövetkezett néhány földrengést a „Jupiter-effektus” előjeleként jelölte meg, a közönség meg csak tátotta a száját.
1975.
A Jehova Tanúinak egyik világvége-dátuma.
1977.
John Wroe, akit a legszelidebb történész is „mocskos szájú, undorító koszos kéjenc” jelzővel illet, 1823-ban megörökölte a Southcott-szekta vezetését, amikor John Turner világvége jóslata hamisnak bizonyult. A példákból tanulva Wroe nem kockáztatott. Az ő Armageddon jóslata 1977-re szólt. Az 1971-ben megjelent „Becstelen próféták” (Prophets without honor) című könyv a következőket írja Wroe-ról: „Amikor a vas- és bambuszfüggöny két oldalán termonukleáris hatalmak néznek egymással farkasszemet, jó ha emlékezünk arra – amennyire az a feljegyzésekből megítélhető –, hogy John Wroe valóban egy igazi próféta volt!”
1980.
Egy nagyon régi arab világvége-jóslat kimondta, hogy amikor a Szaturnusz és a Jupiter a Mérleg jegyében konjunkcióban lesz 9 fok 29 perc irányban, búcsút mondhatunk mindennek, a mecseteknek, a tevéknek, az egész hóbelevancnak. A csillagászati konfiguráció az új naptár szerint 1980. december 31-én éjfélkor majdnem megvalósult a csillagászok számításai szerint. A Jupiter helyzete 9 fok 24 perc, a Szaturnuszé 9 fok 42 perc volt, tehát a régi számítások eléggé korrektek voltak. Mindenesetre a tevéknek a szeme sem rebbent.
 Design©HoneyJen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
