(2. rész)

A reformkor egyik meghatározó politikusa

Kiszabadulása után, 1841 januárjától a Pesti Hírlap szerkesztője volt. Az állást Landerer Lajos pesti nyomdatulajdonos, a bécsi titkosrendőrség ügynöke ajánlotta fel neki.
A kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét,
és amúgy sem tartották veszélyesnek a kis példányszámban megjelenő lap hatását.
Kossuth azonban megteremtette a modern magyar politikai újságírást.
Vezércikkei sorra vették a gazdaság és a társadalom égető problémáit.
A cikkek a jelen bírálását a jövő felvázolásával kötötték össze, egységes programmá ötvözve és kiegészítve az addig felmerült reformgondolatokat.
Ez szétsugárzott az ország minden zugába és magával ragadta a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó olvasókat.

Programja a Wesselényi Miklós által kidolgozott reformpárti ellenzékiség és érdekegyesítés hagyományait folytatja.
Kossuth önálló nemzetállamot akart a birodalmon belül (nemzeti önrendelkezés), de felismerte,
hogy a nemesség nem birkózhat meg az új haza és új társadalom teremtésének feladatával az egész nép (főleg a parasztság)
támogatása nélkül, ezért érdekegyesítést akart. Ehhez pedig szükség volt a jobbágyfelszabadításra.
Az 1839-40-es országgyűlésen elfogadott önkéntes örökváltsággal csak a jobbágyság töredéke volt képes megváltani magát,
ezért kötelező örökváltság bevezetésére volt szükség, amelynél a kárpótlást az állam magára vállalja.

Az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, vagyis a közteherviselés.
A nemzeti egység feltételezi a politikai szabadságjogok kiterjesztését (törvény előtti egyenlőség,
a nemesi vármegye népképviseleti alapokra helyezése, hosszú távon pedig népképviseleti országgyűlés és felelős kormány).
Kossuth látta, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a feudális rendszerből megélni már képtelen polgárosuló
köznemességre vár, mert a hazai polgárság gyönge, és részben nem is magyar.
Nem mondott le azonban a polgárság erősítéséről és magyarosításáról (asszimiláció) sem.

1844. július 1-jén aztán „önként” elhagyta a lapot, miután összetűzésbe keveredett Landererrel,
a Pesti Hírlap kiadó tulajdonosával. Kossuth a megszaporodó előfizetőkre hivatkozva
– 60-ról 5200-ra nőtt a példányszám – béremelést kért, amiben meg is egyezett Landererrel, aki azonban
(hónapokkal később) Bécs utasítására mégsem adta meg a kialkudott bért, így Kossuth felmondott, és ezután a
Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit.

Kossuth Friedrich List nyomán felismerte, hogy „ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”, ezért
önálló nemzeti ipart kell teremtenünk,
de a szabad kereskedelem liberális elve helyett védővámokkal, mert közös vámterület esetén a cseh és osztrák ipar
versenye megfojtaná a magyar kezdeményezéseket.
(Erre az első ipari kiállítás, és Ausztriának a Német Vámszövetségbe (Zollverein) való belépési terve hatására jött rá.)
Az 1843–44-es országgyűlésen azonban nem sikerült kivívni az önálló magyar vámterületet.
A Védegylet megalapítását 1842-ben megyei szinten – Tolnában – a Perczel-fivérek kezdeményezték.
A tagok arra kötelezték magukat, hogy csak hazai szövetet vásárolnak.
A Védegylet 1844. október 6-ai pozsonyi alakuló gyűlésén elfogadott alapszabálya szerint a külföldi árukat ki kell szorítani
a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A Védegylet tagjai becsületszóra megfogadták, hogy hat évig csak magyarországi árut vásárolnak: csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit,
amelyből belföldit is lehet kapni. Az elnök Batthyány Kázmér, az alelnök Teleki László, az igazgató Kossuth Lajos lett.
A Védegylet a hazai ipart a belső fogyasztás, a tudatos vásárlás útján próbálta meg fejleszteni.
A Védegylet a korszak egyik legnagyobb botrányával omlott össze.
Kiderült ugyanis, hogy a Védegylet kitűzőit Bécsben készítették.
Még a botrány kirobbanása előtt 1846. augusztus 20-án Kossuth bölcsen lemondott igazgatói tisztéről:
a társaság ettől kezdve csak névleg működött. Jelentősége mégis az volt, hogy általa létrejött a liberális reformpártiak
első országos szervezete, melyre a későbbiek során az ellenzék politikai intézményei is épülhetnek.

Kossuth nagy szerepet játszott abban, hogy 1847-ben megalakult az Ellenzéki Párt, melynek programját lényegében
ő fogalmazta meg.

Az 1847–48-as országgyűlésen, egy éles választási küzdelem után már Pest megye követeként vett részt.
Az alsótáblán ő vezette az ellenzéket.
Cikkeivel, szónoklataival, személyes beszélgetésekkel a nemesség elé tárta:
az udvar megosztó politikájával szemben csak az addigi reformok összekapcsolásával, és egyszerre történő megvalósításával
érhető el eredmény. Kossuth ugyanis, nem utolsósorban az 1846. évi galíciai felkelés tanulságai nyomán
(a lengyel nemesek felkelését a fellázított ukrán parasztokkal verette le a bécsi udvar)
rádöbbent: azonnali, érdemi előrelépés szükséges a jobbágykérdésben.
Az örökváltság egyszerre történő megvalósítása viszont csak akkor lehetséges, ha az állam a kárpótlást magára vállalja.
Az állam pedig csak akkor bírja ennek költségeit pénzügyileg, ha bevezetik a közteherviselést.
A közteherviselés csak akkor elfogadható, ha Magyarország pénzügyi önállósága biztosított,
az államjövedelmek nem folynak ki Bécsbe. Alkotmányos reformra (kormányfelelősségre) is szükség lesz tehát.
Az azonnali örökváltság – állami kárpótlás – közadózás – pénzügyi önállóság
– alkotmányos reform olyan egyszerre megvalósítandó programláncolatot alkot, amelyet még az 1847 végén kezdődő
országgyűlésnek meg kell valósítania.
A program készen állott. 1848 forradalma pedig lehetővé tette az érdemi áttörést.

Az első felelős magyar országgyűlés alakulását megelőző 1848-as választásokon Pest szabad királyi város belvárosi kerületében
indult, amit meg is nyert.