|
(1. rész)
Ifjúkora
Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére.
Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal.
Anyja Szilágyi Erzsébet, testvére Hunyadi László.
Hunyadi János kisebbik fiát hat éves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került.
Hunyadi János nem lovagi műveltséget szánt a fiának.
Előbb Szánoki Gergely lengyel humanista, majd Vitéz János vezette be a tudás birodalmába.
Humanista szellemben Mátyást sokoldalú, érdeklődő emberré nevelték,
tanították egyház- és államjogra, művészetekre és latinra. A magyar mellett németül és csehül is beszélt.
Vitéz János a váradi könyvtár ritkaságait adta az ifjú Mátyás kezébe, az antik írók műveit.
Eredetiben olvasott Nagy Sándor bátorságáról, Hannibal ravaszságáról szóló elbeszéléseket.
Az olvasmányokat Vitéz János válogatta meg:
a történelem gyakorlati hasznára igyekezett rábeszélni a fogékony gyermeket.
Habár neveltetése félbeszakadt, műveltsége így is jóval meghaladta korának főuraiét.
Életének e korszakát főként Vajdahunyadon, a családi fészekben töltötte.
Hunyadi László kivégzése után, a Hunyadi párt zászlójára Mátyás neve került, aki V. László foglyaként,
az István nevű toronyban várta szabadulását.
Nagybátyja, Szilágyi Mihály támadásai következtében zűrzavar támadt az országban,
ami a nagyobb várurak javainak pusztulását okozta. A király hatalma és népszerűsége egyre csökkent,
ezért elhagyta az országot. Bécsbe, majd Prágába vonult, túszként Hunyadi Mátyást is magával vitte.
Bár V. László anarchiát hagyott maga mögött, lecsillapodván a kedélyek, a véres bosszú elmaradt.
Mikor az esküvőjére készülő királyt a halál váratlanul elragadta, Mátyás esélyei megnövekedtek.
Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát.
A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott.
Mátyást Podjebrád György cseh uralkodó csak azzal a feltétellel engedte el fogságából,
hogy Mátyás feleségül veszi a lányát, Katalint.
Az előre kialkudott váltságdíj megfizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból
és Buda fele vette az útját.
A csapat Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és 1458. február 15-én megérkezett a fővárosba.
Szerelem, házasság
Mátyást a kortársak nem tartották szépnek. Alacsony, erős testalkatú ember volt.
Arcát erősen kiemelkedő orra, duzzadó ajka, barna, fénylő szemei tették jellegzetessé.
Haja a válláig ért. Parancsoló egyénisége nem tűrt ellentmondást. Haragos dühkitörései félelmet ébresztettek.
De tudott megnyerő, nyájas is lenni. Állítólag könnyen megértette magát a közemberekkel.
Míg Mátyás fogságban volt, Szilágyi Mihály megegyezett a Cillei-családdal, abban,
hogy Mátyás feleségül veszi Cillei Erzsébetet. Mivel azonban Mátyást Podjebrád csak azzal a feltétellel engedte el,
hogy feleségül veszi a lányát, az ígéretet nem lehetett betartani.
Az 1470. évi bécsi látogatásakor ismerkedett meg egy steini polgárleánnyal, Edelpeck Borbálával.
Elhozta Budára, maga mellett tartotta, s szerelmükből 1473. április 2-án fiúgyermek született, Corvin János.
Uralkodása
1458-tól 1490-ben bekövetkezett haláláig uralkodott.
V. László halála után nagybátyja,
Szilágyi Mihály és a Hunyadi-párt fegyveres erejének nyomására 1458. január 24-én királlyá választották,
ám egyúttal öt évre kormányzóvá tették Szilágyit.
Már uralkodásának elején gondja támadt mind a főurakkal, mind III. Frigyes német-római császárral.
Először Giskra lázad fel ellene, ám a királyi sereg Rozgonyi Sebestyén vezetésével Jánospatak mellett megverte.
Garai László nádort, aki összeesküdött ellene, megfosztotta a nádori méltóságtól.
Mivel még kiskorú volt, az országgyűlés Szilágyi Mihályt nevezte ki melléje kormányzónak.
Mátyás azonban nem tűrte a gyámkodást és háttérbe szorította nagybátyját, aki erre összeesküdött a király ellen,
szövetségre lépve Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal. A király éppen Galambóc váránál hadakozott a törökökkel,
amikor fülébe jutott az összeesküvés híre. Azonnal hazatért, az összeesküvőket elfogatta,
a nagybátyját pedig le akarta fejeztetni, de meggondolta magát és az ítéletet várfogságra változtatta,
amit Szilágyinak Világos várában kellett letöltenie.
Ez idő alatt Garai és Újlaki újra összeesküdtek Mátyás ellen és Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyest.
A lázadók ellen Nagy Simon macsói bánt küldte, akiket le is győzött, Garai nádor meghalt, társai pedig meghódoltak.
A fogságból kiszabadult Szilágyi újra szervezkedni kezdett a király ellen,
de a király az újabb lázadást megelőzendő, Szerbiába küldte nagybátyját, azzal bízta meg,
hogy hódítsa vissza a néhai Szerbia területét.
Szilágyi azonban még működése kezdetén török fogságba esett, akik lefejezték őt.
1461-ben Mátyás háborúba keveredett Frigyes császárral, akivel azonban kénytelen volt békét kötni,
mivel apósa, Podjebrád bujtogatására a cseh főurak újra lázongani kezdtek ellene.
Ezt követően kötötte meg 1463-ban Mátyás III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást,
aminek értelmében 80 000 aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát,
amivel 1464. március 29-én Székesfehérvárott koronázták meg.
Ezen kívül az egyezségben közös céljuknak nevezték meg a harcot az török ellen.
Kinyilvánították, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül hal, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli.
Később ez a kitétel vált a Habsburg-ház hatalmi igényének első jogalapjává.
Központosított királyi hatalmat épített ki,
aminek katonai alapja az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a fekete sereg volt.
A velencei követ tájékoztatása szerint Mátyásnak a török ellen alkalmazható hada 163 000 főre rúgott.
Ez a hatalmas sereg a szárazföldi és vízi haderőre tagozódott.
Az előbbinek létszáma 148 000 fő volt, s ebből a „fekete sereg” cseh, morva és sziléziai zsoldosa 16 000 fő,
magyar és székely zsoldos 46 000 fő (éspedig 10 000 magyar nehéz lovas, 16 000 könnyű székely lovas – lándzsával,
pajzzsal és kézi íjjal –, 4 000 nehéz magyar és 16 000 könnyű székely gyalogos),
bandérium 12 000 fő és 70 000 főnyi havasalföldi és moldvai hűbéres had.
Az utóbbiak nélkül tehát a magyar hadsereg több mint 70 000 főt, túlnyomórészt zsoldost tett ki.
” A főurakat korlátozó intézkedései vetették meg „Igazságos Mátyás” máig élő népi legendájának alapját.
Első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt, ezt követően hosszú ideig nem nősült meg.
Először német-római császári családból származó feleséget akart, de ezt nem sikerült elérnie.
Végül 1474-ben Aragóniai Beatrix nápolyi királylányt vette feleségül, akitől azonban gyermeke nem született.
Uralkodása idején előfordult, hogy jobbágysorból származó tehetséges embereket vett pártfogásába.
Ilyen volt Bakócz Tamás bíboros, akiből szinte pápa lett, vagy Dóczi Orbán, aki rövid ideig Bécs püspöke volt.
Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központjává vált.
A Corvináknak otthont adó, világhírű könyvtára mintegy 2000-2500 kötetet számlált,
és a kódexek értéke meghaladta a darabonként 1000 aranyat.
1490. április 6-án Bécsben, váratlanul halt meg.
Az egyre növekvő török fenyegetettségre való tekintettel olyan királyra volt szükség,
aki Mátyás nyugati figyelmű politikája után ezt a problémát is orvosolni tudja.
Trónkövetelőként lépett fel Mátyás törvénytelen fia, Corvin János, Jagelló Ulászló cseh király,
valamint János Albert lengyel királyfi. Az ország bárói ezek köré csoportosultak.
Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról, Mátyás III.
Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták,
végül a pesti országgyűlés 1490. július 15-én II. Ulászlót választotta királlyá.
Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete sereget feloszlatták,
rablóbandává fajult maradékát a sereg legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory csatában szórták szét.
Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak.
Címei
Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya.
1471-es törvényeiben már így tűnik fel:
Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya.
Címere
A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót (latinul Corvus) ábrázolt.
A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta.
Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául.
Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik,
hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka volt,
és hogy ez is kapcsolatba hozható a névvel. Más elképzelés szerint Mátyás kedvenc állata a holló.
Erre utaló emlék egy krónikában található.
A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt,
akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet.
(A történetet Arany János is feldolgozta a Mátyás anyja című balladájában, eredeti szövegemlékek alapján.)
Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta reklámfigurája sokáig egy holló volt.
Külpolitikája
Mátyás király, főként uralkodása kezdetén, több sikeres hadjáratot vezetett a törökök ellen,
és több-kevesebb sikerrel függőségben tartotta az ország déli határain elterülő tartományokat.
1463-ban a törökök kísérletet tettek Bosznia meghódítására.
Egy nagyobb török sereg vonult be a Szerémség területére, a másik egyenesen Bosznia felé vette az irányt.
Mátyás a Szerémségbe betört sereget megverte, de ezalatt a törökök teljesen megszállták Boszniát.
Mátyás seregével megindult a tartomány visszafoglalására. A tartomány legfontosabb vára Jajca volt,
amelyet Mátyásnak csak hosszú idő alatt sikerült bevenni, így nem tudta Boszniát teljesen visszahódítani.
A szultán 1469-ben békét kötött Mátyással, ami neki is jól jött,
mert eddigre kitűzte maga elé a német-római császári korona megszerzésének célját...
Visegrádon a törökhöz való átpártolása miatt (egyes források szerint)
ő végeztette ki a hírhedt III. Vlad (Ţepeş) havasalföldi fejedelmet,
akinek személye később Drakula legendájának alapjává vált.
III. Vlad Ţepeş Dracul(e)a melléknevet az apja, II. Vlad Dracul után kapta, akinél a dracul sárkányt jelent,
ami a Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrendbeli tagságára utal.
1467-ben III. István moldvai fejedelem bujtogatására lázadás ütötte fel a fejét király ellen,
amelyet azonban sikerült levernie. A király hadjáratot indított Moldva ellen.
Kezdetben győzedelmesen haladt előre, de egy éjjel a moldvai sereg Moldvabányánál rajtaütött a királyi seregen,
a csatában pedig a király is súlyos sebeket szerzett.
Természetesen a hadjárat félbe maradt, de a moldvai vajda mégis meghódolt a magyar királynak.
Ezt követően Mátyás a csehek ellen fordult. A hadjárat a pápa jóváhagyásával történt,
ugyanis Podjebrád a husziták kelyhes irányzatának lett a követője, ami akkoriban eretnekségnek számított.
Mátyásnak sikerült legyőznie Podjebrádot, de győzelmét nem tudta kihasználni, mivel egykori nevelője,
Vitéz János és Janus Pannonius vezetésével összeesküvés szerveződött ellene.
A szervezkedés székhelye Kolozsvár volt. Mátyás Vitéz Jánost fogságra vetette,
Janus Pannonius pedig menekülés közben halt meg. Kolozsvár lakosait csak az mentette meg a büntetéstől,
hogy a király itt született.
Időközben meghalt Podjebrád és a csehek a lengyel Jagelló Ulászlót választották meg cseh királynak.
Újra kiújultak a harcok, melynek a vége az Olmützi béke lett, amelyben Mátyás megtarthatta cseh királyi címét,
valamint Sziléziát, Csehország többi része Ulászló kezén maradt.
Ez idő alatt újra akcióba léptek a törökök, akik betörtek Magyarországra és felégették Nagyváradot,
míg egy másik török sereg Moldvába tört be,
ahol azonban Magyar Balázs és Nagy István egyesült serege megverte őket Vászló mellett.
Nagyvárad felégetését megbosszulandó, Mátyás Szabács ellen indult, amelyet hat hónapos ostrom után bevett.
A hadjáratott azonban nem folytatta. 1479.-ben a törökök betörtek újra Erdélybe,
de ezúttal a Kinizsi Pál és Báthory István vezette seregtől súlyos vereséget szenvedtek Kenyérmezőnél.
Utolsó hadjáratát Mátyás 1482-ben kezdte, amelynek során számos osztrák tartományt sikerült megszereznie,
1485-ben elfoglalta Bécset is, amelynek püspökévé Dóczi Orbánt nevezte ki,
a meghódított területek kormányzójává pedig Szapolyai Istvánt.
Ezek a hódítások Mátyás halála után azonban elvesztek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
