|
Az atlantiszi gyűrű
(1.rész)
 
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy.
Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain márki 1860-ban találta Egyiptomban a Királyok Völgyében végzett ásatásai során Jua (vagy Jus) főpap sírjában. A vizsgálatok során kiderült, hogy homokkőből készült. A rajta lévő mintázat egyből felkeltette a megtaláló érdeklődését, mivel sehogyan sem illett az egyiptomi kultúrára jellemző hagyományos motívumokhoz. Az ábra meghatározott geometriai formákból - egyértelműen ezoterikus módon - elrendezett mintát mutatott. A gyűrűt később André de Bélizal francia radiesztéta örökölte, miután feleségül vette d'Agrain márki unokahúgát. Maga a megtaláló azt állította, hogy a gyűrű az ősi Atlantiszról származik, és kora több ezer évre tehető.
Egyes források szerint Roger de Lafforest ezoterikus kutató és író volt az, aki később, már a XX. században rámutatott a gyűrű atlantiszi eredetére. Ugyanakkor az analízis kimutatta, hogy a gyűrű asszuáni homokkőből készült. Így született az a feltételezés, miszerint a gyűrű mintája az egyiptomi kultúra előtti civilizáció terméke, amely vagy ott jött létre, vagy később került oda, de amelynek mindkét esetben az ősi egyiptomiak voltak az örökösei.(Az egyiptomi civilizáció akár az atlantiszivel párhuzamosan is létezhetett, kereskedelmi, kulturális és szellemi kapcsolatokat fenntartva.)
André de Bélizal, a modernkori radiesztézia egykori úttörője elsőként végzett komplex radiesztéziai vizsgálatokat a gyűrűn, és már az első pillanatban megértette, hogy rendkívüli erővel és hatáskörrel bíró tárggyal van dolga. Rájött, hogy az egyszerű geometriai formáknak egyenként saját, meghatározott jelentésük és rendeltetésük van, csakúgy, mint a teljes mintázatnak. A gyűrű köralakjának, azaz a forma megválasztásának is lényeges a jelentése. Rajzolata három hosszú téglalapból, hat négyzetből és a formát két oldalról lezáró két háromszögből áll. (Jelenleg némelyik külföldi készítő a hat négyzetet hat kisebb téglalappal, vagy hat mini térbeli piramissal helyettesíti. Emiatt eltérő hatást eddig nem észlelt senki).
A radiesztézia latin eredetű szó, "sugárzásérzékenységet" jelent. E tudomány az ember sugárzás, vagy rezgésérzékenységét arra használja, hogy információkat szerezzen a fizikai érzékszervekkel nem észlelhető energetikai jelenségekről. A radiesztézia egyszerű, leggyakrabban lengő eszközöket használ a mérést végző személy és a mérés objektuma között keletkező rezgéses kölcsönhatás méréséhez. Bár a mai radiesztézia több ágazatból áll, gyökerei az ősi Egyiptomba nyúlnak vissza, ahol a papoknak fenntartott tudományként segítségével a természet erőit funkcionális célokra tudták felhasználni. (Ennek eszközei voltak pl. az egyiptomi Karnak inga, a dzsed-oszlop, az Ankh-kereszt, vagy az uaszjogar, illetve a piramisok, amelyekről még lesz szó.
Az összegyűjtött eredmények alapján André de Bélizal megállapította, hogy az atlantiszi jelet hordozó gyűrű hatalmas erejű energetikai védőpajzs, amely viselőjét mindennemű külső káros befolyástól megóvja. Roger de Lafforest emlékezetes interjúgyűjteményt készített az idős André de Bélizallal.Álljon itt egy idézet Roger de Lafforest írásából:
"Valóban e gyűrű melyet valószínüleg Atlantisz lakói, az óegyiptomiak örökhagyói készítettek különleges titok kapuját nyitja ki előttünk, a megmagyarázhatatlan kiválasztottság és védelem titkát, melyet a kiváltságos formák által sugárzott hullámok biztosítanak, védve minden láthatatlan káros külső hatás vagy agresszió ellen. Valóban léteznek olyan ún. alakhullámok, amelyek képesek létrehozni rendíthetetlen védőkorlátot, megállítva és semlegesítve minden olyan erőt, amely például egy lakás vibrációs légkörét vagy lakóinak egyensúlyát megzavarhatná, beleértve egészségüket, esélyeiket, szerencséjüket. Az atlantiszi gyűrű éppen ilyen csodákra képes."
André de Bélizal radiesztéziai kutatásai során a gyűrű következő tulajdonságait írta le:
1. A gyűrű mintázata elektro mágneses hullámokat sugároz, melyek képesek létrehozni egy, még kideríthetetlen elv szerint aktívan működő védőpajzsot, megelőzve minden káros energetikai befolyást, mint pl. a geofizikai okok vagy a légkör rezgésének zavaró hatásai. Ide tartozik továbbá bármilyen rossz kívánság, átok, rontás vagy egyéb mágikus agresszió energetikai töltésének közömbösítése (vagy akár transzformálása) is. A védelmet működtető erő emellett tiszteletben tartja szabad akaratunkat, így ha valaki például öngyilkossági tervet fontolgat, a gyűrű nem fogja megakadályozni ennek végrehajtásában.
2. A második tulajdonsága a gyógyítás. Természetesen nem a konkrét organikus sebek gyógyításáról van szó, hanem bizonyos funkciók és az energetikai egyensúly helyreállításáról, illetve fájdalomcsillapításról.
3. A harmadik tulajdonsága az intuíció és az érzékszerveken túli érzékelés megerősítése. A gyűrű segít az olyan dimenziókkal való kapcsolatteremtésben, amelyekről eddig csak a metafizikai jelenségek kapcsán hallhattunk információkat. A gyűrű viselője érzékennyé válik bizonyos hatásokra és üzenetekre, melyeket másképpen nem tudott volna érzékelni.
4. A gyűrű mintája a hordozó anyagtól függetlenül is működik.
Itt fontos megjelölni, hogy környezetünkben minden tárgy és alak a saját magára jellemző energiával sugároz, ami pozitív, közömbös, vagy negatív hatással lehet ránk.
E jelenséget a világ számos ősi kultúrkörében felfedezték és gyakorlati célokra használták. Legismertebbek az egyiptomi piramisok, de más geometriai formák, amulettek, jelek, szimbólumok is elterjedtek.
Az egyiptomi piramisok a legtitokzatosabb emberalkotta építményekhez tartoznak. A "piramis" szó jelentése: "a benti tűz". Itt a tűz az egyetemes életerőt jelentheti. A piramisok által generált hatalmas erejű sugárzás több lelkes kutatót és gyógyítót sarkallt munkára. Az 50-es évek végén nagy visszhangja volt a Karel Drbal cseh feltaláló által épített mini piramisnak, melyben a belehelyezett borotvapenge regenerálódik. A benne tartott pengével akár 200-szor is lehet borotválkozni!
A mini-piramist a növényi magok csíráztatásához, vagy a benne tárolt vízzel öntözésükhöz is használhatjuk. A piramisban tartott élelmiszer tovább tartja meg frissességét, az íze pedig javul.
Az atlantiszi gyűrűn végzett mérések kimutatták, hogy sugárzása a fényspektrumbeli fehér fénynek felel meg. Tehát magába foglal minden olyan energiát, amely a harmonikus élethez szükséges. Tisztánlátó személyek az emberi aurára gyakorolt pozitív, erősítő hatásáról számolnak be. A tárgyak sugárzására jellemző az áramlás, a mágneses mező bizonyos tulajdonságai, a hőmérséklet változékonysága és a fény egynémely attribútuma, mint pl. a visszaverődés képessége. Ami az alaksugárzást illeti, gyakran nincs jelentősége, milyen anyagból készült egy adott tárgy. Nemritkán még a kívánt eredmény eléréséhez sem szükséges a teljes forma, hanem elegendő csupán annak váza is, mint például a nagy Gizai Piramis oldalfal nélküli kicsinyített mása esetében.
Ahogy már korábban említettem, minden élő szervezetre és tárgyra sajátos sugárzás jellemző, melyet az ember biofizikai eszközökkel tárhat fel és mérhet meg. E sugárzás hullámok formájában zajlik, és annak egyéni hossza a napfény spektrumán belül található. A hullámok hosszának meghatározásához az egyszerűség kedvéért a spektrum színeit rendelték hozzá, ez az ún. radiesztéziai szín. A spektrum színeit továbbá hideg (kék, lila, indigó) és meleg színekre (vörös, narancssárga, sárga) osztjuk. A zöldet, mely a színskálán a meleg és a hideg színek között helyezkedik el, semlegesnek tartjuk. A további kutatások során kiderült, hogy a spektrum terjedelme túl szűk az összes radiesztéziai szín befogadására, így kiegészítő fehér és fekete színeket rendelték hozzá, továbbá az ultraibolyát és az infravöröst.
A formák sugárzására irányuló kutatások gyakorlati alkalmazása elsősorban a radiesztéziai gyógymódokban érvényesül, a káros mikrorezgésektől való védelemben és a szervezet jótékony rezgésekkel való serkentésében. Tehát a színterápia a megfelelő hosszúságú hullám alkalmazása. Ez a gyógymód az ősi Egyiptomban, Kínában, Indiában és Görögországban is ismert volt és több, mint valószínű, hogy az ősi Atlantiszon is. A betegséget a szervezet azon rendellenességének tartották, amely fényspektrumának egy adott hosszúságú hulláma, tehát egy adott szín abszorbeálását megakadályozta. E gyógyítás lényege a színek közötti arány visszaállítása. (Ne feledkezzünk meg az emberi test energetikai központjaihoz, a csakrákhoz hozzárendelt színekről sem.)
A modernkori tudományos kutatás történetében az energia továbbítását először a víz hullámaiban figyelték meg. Később a kutatók megállapították, hogy a hangok hullámok formájában terjednek a levegőn keresztül. Nagy áttörést jelentett azon felfedezés, miszerint a fénynek is van hullámmintája, mely térben és időben terjed. A tudósok legutóbb arra jöttek rá, hogy az anyag is elektromágneses hullámokból áll. Már senki sem hiszi, hogy az atomok parányi kemény golyócskákból állnak. Az energia és az információ az, amelyből minden felépül.
Érdekes elméletet mutatott be Dr. Greg Little a "Grand Illusions" című művében, mely magyarázatot hivatott adni különféle paranormális jelenségek keletkezésére. A szerző ugyanis azt feltételezi, hogy az elektromágneses energia spektruma az élet intelligens formáinak forrása, azok pedig annak különböző szintjeinek lakói. Az elmélet szerint a Menny rezgései a spektrum egyik szélén, a kozmikus sugárzás határán túl, míg a Pokol (Seól) az ellentétes szélén helyezkedik el, "ahol minden mozgás és rezgés megszűnik". (Seól az Ótes-tamentum szerint a halottak földje... "amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége, ahol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sűrű sötétség." Jób könyve 10. 22. Seólt lehetetlen volt ábrázolni,mivel ott soha semmi nem történik. E hely felfoghatatlan, s emiatt rémisztő volt... Ez eszembe juttatja a Michael Ende "Végtelen történet" című művében ábrázolt mindent elárasztó Semmiséget is.)
Design©HoneyJen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
