|
(Magyar őstörténet)
A magyarok őstörténete még nem teljesen tisztázott. Számos elmélet látott napvilágot a középkortól a 20. századig,
mindegyiknek vannak támogatói és ellenzői.
A magyarság ősei részben Ázsiából származó lovas nomád törzsek voltak, amelyek vándorlásaik során sok más
néppel kapcsolatba kerültek. Ennek során megismerkedtek a földműveléssel, iparral, kereskedelemmel és a különböző államszervezetekkel, amint ezt változatos eredetű jövevényszavaink is bizonyítják.
A Volga és Káma folyók vidékén, a mai Baskíria területén a 13. században erre járó Julianus barát magyar nyelvű népet talált,
és ezért a latin Magna Hungaria, vagyis „nagy Magyarország” nevet adta az országnak. A 20. században úgy gondolták,
ez volt a magyar őshaza, de mára ez az elképzelés megdőlt.
A magyar őshaza
A finnugor nyelvészek sokáig úgy gondolták, hogy az ugor nyelvi egység felbomlása valamikor az
i. e. 5. század táján következett be, de a régészet és az őstörténeti kutatás legújabb eredményei alapján ez korábban történt.
Az i. e. 12. század környékén globális klímaváltozás, – az ugorok területén lehűlés – következett be.
Ez újabb életmódváltásokhoz, vándorlásokhoz – például a Földközi-tenger vidékén a tengeri népek vándorlásaihoz – vezetett.
Az ugorok szállásterülete ekkor elmocsarasodott, s ekkor szétváltak az ugor csoportok útjai. Az obi-ugorok helyben maradtak,
s visszatértek a halász-vadász életmódra, míg a magyarok elvándoroltak dél felé, amit a régészetben a cserkaszkuli kultúra
dél felé való eltolódása jelez az i. e. 12. századtól az i. e. 10. századig.
Az eurázsiai sztyeppeövezetben ekkor, az i. e. 12. század és az i. e. 7. század közötti időszakban alakult ki a nagyállattartó
– lótenyésztő, juhtartó – nomadizmus. Itt a globális éghajlatváltozás részeként felmelegedés volt, ami szárazsághoz vezetett,
ezért nyáron az állatokat vizenyős helyekre kellett hajtani.
A magyarok állattenyésztési tapasztalataik miatt könnyedén alkalmazkodtak ehhez az életmódhoz, aminek kialakulásában
feltehetően nagy szerepet játszottak, messzebbről, északról való idevándorlásuk folytán.
A Kaszpi-tengertől északra eső területen az i. e. 12. század és az i. e. 7. század között alakult ki azután a honfoglaló magyarság antropológiai arculata, egyedüli finnugor csoportként lovas nomadizálva, s nyelvét is valószínűleg a(z iráni majd török)
környezetéhez képesti nagy nyelvi különbség miatt őrizte meg. Mindez azt is jelenti, hogy a régebben elfogadott
Volga-Káma-vidéki urali-finnugor-ugor-magyar őshaza elmélete nem állja meg a helyét.
A magyarokkal a saját környezetükhöz képest meglepő genetikai hasonlóságot mutató torgáji kazah madjarok törzse
ezen terület közelében él.
A magyar nyelv az Urál-altaji nyelvcsalád urali ágába, annak finnugor ágába tartozik.
Legközelebbi rokonai az obi-ugor nyelvek (manysi és hanti), amelyekkel együtt a finnugor nyelvek ugor csoportját alkotja.
A manysi (vogul) és a hanti (osztják) beszélőinek száma napjainkra erősen megfogyatkozott, egyes nyelvjárások ki is haltak.
Ezek a nyelvek a magyarral ellentétben nem rendelkeztek írásbeliséggel.
A finnugor közös szállásterületet korábban Köppen alapján a sün és a méh szavak – tévesnek bizonyult – elterjedése alapján
a Káma vidékére tették. De nem lehet átesni rögtön a ló túloldalára, és kijelenteni, hogy sosem jártak ott.
Harmatta János szerint Hérodotosz Szküthikája népneveinek nyelvi és életmódjuk elemzése azt mutatja,
hogy az i. e. 5. században ott élhettek. Ekkor már régen túl voltak a finn és ugor nyelvi szétváláson.
Az uráli őshaza elmélete szerint az uráli alapnyelvet beszélők őshazája valószínűleg Nyugat-Szibériában, az Ob alsó folyása
és az Urál hegység között volt. Az elmélet szerint, az újabb őstörténeti eredményekkel összevetve kevesebb, mint ötezer éve
az ősnyelv szétvált a finnugor és a szamojéd ágra. Valamivel a finnugor nyelv ismét szétválhatott a finn-permi és az ugor ágra.
Az ugor ágat a magyar, a manysi (vogul) és a hanti (osztják) alkotta. Úgy gondolják, hogy ezektől a magyar az i. e. 2-1. évezred
fordulóján különült el.
Az uráli őshaza elméletével sokan az antropológia és genetika eltérő eredményeit helyezik szembe.
Az őshazaelmélet hívei szerint ez a megközelítés azért nem helytálló, mert a nyelvrokonság nem jelent feltétlenül
antropológiai-genetikai rokonságot is. Továbbá feltehetőleg már az uráli ősnyelvet beszélő közösség is több embertípus
ötvözete volt, amelyek a szétvándorlás után tovább keveredtek más népcsoportokkal.
A magyar őstörténet legrégebbi hagyománya a szkíta hun-magyar rokonságról ír.
Kézai Simon korában még elfogadott volt a magyarokat a hunoktól származtatni.
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár A Birodalom Kormányzásáról című művében külön fejezet szól a honfogaló
magyarok elődeiről:
A türkök népének eredetéről, és hogy honnan származnak.
A császár a honfoglalókat türköknek nevezi, említést tesz vallásukról, eredetükről, életmódjukról.
„A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek…
Ezen a helyen … folyik a Chidmasz folyó, melyet Chingilúsznak is neveznek. Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig…
Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett
és két részre szakadt. …a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni,
az Etelküzü nevezetű helyekre… Néhány év múlva a besenyők rátörtek a türkökre, és fejedelmükkel,
Árpáddal együtt elűzték őket. … A besenyők helyét, amelyen abban az időben a türkök laktak , az ott levő folyók neve szerint
hívták. A folyók a következők: első folyó az úgynevezett Varuch, második folyó az úgynevezett Bug,
harmadik folyó az úgynevezett Trullosz, negyedik folyó az úgynevezett Prút, ötödik folyó az úgynevezett Szeret.”
- Az MTA Régészeti Intézetének igazgatója szerint: A mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen
kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető,
hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt
- A régészeti leletek kimutatják, hogy a magyarság nem a finnek közeléből származik, hanem a Dél-Urál vidékéről, a Kaukázus környékéről.
Különös elméletek
Csicsáky Jenő A magyar nemzetcsalád útja Távol-Nyugatról Távol-Keletig (Sydney, 1961) című könyvében a magyarokat
egy elsüllyedt földrész lakóitól eredezteti. A James Churchward angol ezredes által népszerűsített Mu kontinensre vonatkozó elméletekből kiindulva így ír: „a Csendes-óceánban egykor létezett három halomból álló óriási földrész,
amely Kr. e. 11 542. év május havának 13. napján az ottani éjjelen vulkanikus lángörvénytől elárasztva
az Óceán mélyére süllyedt…”. Az elsüllyedt földrészt Csicsáky szerint Munak, Anyának, Földanyának stb. hívták.
Lakói a magyák (=magyarok) tanították meg a népeket nyelvre, írásra és emberi életre.
Elmélete szerint a magyák egy része Muból Amerikába költözött és nyelvük feltűnően egyezik a magyarral.
A magyák többi ága pedig a Föld többi részén szóródott szét.
Az ősi magyar nyelvtan szerint a magyar nyelvet egyetlen kőből faragták, egyetlen logikával, így nem szorul feltétlen arra,
hogy bármely más nyelvből is akár kölcsön vegyen, akár kölcsön adjon.
Ennek fényében a magyar őstörténethez egy teljesen önállóan alakított és fejlődött ősi magyar nyelv kapcsolódhat.
A Kárpát-medencét lakó népek többszörös összeolvadásából, egy stabilra sikeredett mesterséges nyelv több évezredes
dinamikus fejlődésének végén a XVI. század nemzetállamokat életre hívó abszolutizmusainak hatására,
a kárpát medencei népek egy része magyarrá kovácsolódott.
Ezt a folyamatot segítette a latinul tudó felsőbb kasztoknak a pór nyelvet beszélők iránti lenéző magatartása,
és megosztotta a több szálon futó, a latintól függetlenedni vágyó önálló nyelvek fejlesztése.
A magyar nyelv fejlesztése nem szűnt meg. A nyelv folyamatosan új szavakkal bővül, amelyek szisztémája nem illeszkedik
a előtag-gyök-toldalék-rag rendszerbe, de az élő nyelv használata a folytonos csiszolgatások által az akadémia szintre
eljutott szavak magyarrá formálódnak.
Mindaddig míg a szavak értelme és átvitt értelmei megengedik, hogy egy mondatnak akár 3-7 valódi értelme is legyen
a nyelvet igen nehéz szétzúzni. Mindig az tanulja meg a nyelvet aki el akar adni, aki kevesebb "beszélő"-vel bír.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
