(2. rész)

Ferenc József jelleme és életvitele

Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve ókonzervatív,
gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, és sosem értette meg a 19. század végének nemzeti mozgalmait.
Merevsége ellenére meglepő módon képes volt alapvető változtatásokra, ha meggyőzték arról,
hogy a birodalom fenntartása érdekében ez szükséges.
Példa erre az 1867-es kiegyezés Magyarországgal, az alkotmányosság elfogadása
(bár a hadsereg feletti rendelkezés jogához mindvégig ragaszkodott),
vagy az általános választójog bevezetése az osztrák tartományokban 1907. január 26-án.

Nevelését vasakaratú édesanyja, Zsófia főhercegné irányította, a gyenge jellemű apa nem volt megfelelő példakép,
igazi hatást a katonai oktatók tettek rá. Ferenc József vonzódott a katonás életmódhoz és ruhákhoz
(szinte egész életében egyenruhában járt), hadgyakorlatokhoz.

A hadsereggel egynek tekintette magát, még a kiegyezés után sem mondott le a hadsereg vezére címről.
Általános felkészültségének hiányát és gyenge ítélőképességét az okmányok gondos tanulmányozásával, megbízható emlékezőtehetségével és emberismeretével igyekezett egyensúlyozni. Mindig jól tájékozott volt, követeinek jelentését alaposan tanulmányozta, ezért hivatalnoki kara a pontosság és megbízhatóság mintaképének tartotta.
Mivel a külügyeket tekintette különösen magáénak, ezért az az ellen irányított kritikákat,
saját személye elleni kritikaként értelmezte. Uralkodása elején tisztelték, de nem volt népszerű,
élete végére azonban elismerték a soknemzetű Monarchia egyben tartására irányuló munkáját.

A 18 évesen trónra kerülő Ferenc József nem folytatta tanulmányait, mert ez ellenkezett méltóságával.
Erős volt benne a felsőbbrendűség tudata. Ezt jól példázta, hogy ritkán fogott kezet bárkivel, de ha mégis,
kizárólag nemesemberrel.
Irodájában külön lista volt arra vonatkozóan, hogy kivel tegeződik, ezen a listán kizárólag uralkodóházak tagjai szerepeltek, de családtagjai közül is csak alig 30–40 ember. Szigorúan megkövetelte a sok évszázados spanyol udvari etikett betartását.
A polgári személyek kizárólag csak frakkban, fekete mellényben és nyakkendőben léphettek elé, ha sürgősen hívatott valakit,
külön jelezte, hogy ezek a formalitások kivételesen elhagyhatók.
Formatisztelő hagyományőrzése bizalmatlanná tette az újkor vívmányai iránt. A vasutat még igen,
de a gépkocsit vagy a telefont már nem használta, a gépírást is csak hosszú idő után,
és csak bizonyos ügyiratokra korlátozva tűrte meg.

Életének utolsó 40–50 évében meghatározott rendszer szerint élt. Nyáron hajnali négy, télen öt órakor kelt, megborotválkozott,
majd elfogyasztotta szerény reggelijét, ami általában egy pohár tej volt.
Ezután hét óráig leveleket írt vagy az előző napról megmaradt ügyekkel foglalkozott.
Hét órakor kérte a kabinetirodák, a császári titkárságok és a hadsereg által aznapra előkészített felterjesztéseket,
majd 10 óráig megjegyzésekkel gondosan ellátva visszaküldte azokat.
Ezután fogadta a főhadsegédjét, a kabinetfőnököket és másokat,
majd átfutotta az általa olvasásra méltónak ítélt egyetlen sajtóterméket, a hivatalos osztrák kormánylapot, a Fremdenblattot.

Ha a kérelmezők meghallgatásával végzett 12 óra előtt, valamint az időjárás is engedte, rövid sétát tett a Burg egyik kertjében.
Délben elfogyasztotta ebédjét, mely tésztafélékből és húsételekből (pénteken a böjt miatt halból) állt, ehhez Spattenbrau sört,
vagy tokaji bort fogyasztott.

Ebédje után tartotta a hivatalos kihallgatásokat, ahol minisztereket, főhercegeket és katonai parancsnokokat fogadott.
Három óra körül intézte el a délutáni postát, elolvasta a kivonatolt újságjelentéseket és a kevésbé fontos katonai és polgári előterjesztéseket. Öt órakor megvacsorázott (estebédelt), előtte, ha maradt ideje, a schönbrunni kastély parkjában sétált.

A kora esti étkezés után elolvasta a Fremdenblatt esti számát, majd az esetleg elmaradt ügyekkel foglalkozott,
végül nyáron 8, télen 9 óra tájban nyugovóra tért. Minden hétfőn és csütörtökön általános kihallgatásokat tartott.
Ha távol maradt a hivatali élettől, Bad Ischlben pihent. Itt hódolhatott kedvenc szenvedélyének, a vadászatnak is.

Uralkodása

Mikor a forradalom átterjedt a fővárosokra is, Ferdinánd lemondott unokaöccse, Ferenc József javára, akit 1848. december 2-án, Olmützben Ausztria császárává kiáltottak ki. Ferdinánd lemondatására már korábban előkészületeket tettek, ugyanis a magyar hadmozgások ellen nem tudtak nyílt támadást indítani, mivel Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket, esküt tett a magyar alkotmányra, így annak betartását számon kérhették rajta. Ferdinándot emellett gyengeelméjűnek is tartották,
így alkalmatlan volt az uralkodásra.

Ferenc József még csak 18 éves volt. Trónra kerülésében nagy szerepe volt anyjának, az ambiciózus és erélyes Zsófia bajor királyi hercegnő fáradhatatlan intrikáinak. Ferdinánd lemondása után öccse,
Ferenc Károly főherceg következett volna a trónöröklésben, de felesége,
Zsófia főhercegnő erélyes fellépése nyomán ő maga is lemondott trónigényéről fia, Ferenc József javára.
Zsófia főhercegné igen erős befolyást gyakorolt fiára, az ifjú uralkodóra.Tanítói közül Metternich kancellár tette rá a legnagyobb benyomást.

Ferenc József trónra kerülésekor nem esküdött fel a magyar alkotmányra, és az áprilisi törvényeket sem fogadta el,
ezért sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezett a magyar országgyűléssel szemben. Trónra lépése után kiáltványt bocsátott ki,
amelyben törvény előtti egyenlőséget, a népek egyenjogúságát és népképviseleti törvényhozást ígért, ám hozzátette,
hogy birodalmát megtartja egésznek. Windisch-Grätz-t felhatalmazta a közcsend és közrend helyreállítására. A királyváltást az országgyűlésen elutasították, mondván a trón csak az előző uralkodó halálával üresedhet meg,
tehát V. Ferdinándot tartotta továbbra is királynak. Ferenc József személyét azonban nem utasították el,
amennyiben felesküszik az alkotmányra, és betartja azt.

Neoabszolutizmus

Ferenc József uralkodásának első tíz esztendejét (1849–1859) a neoabszolutizmus korszakának nevezik. 1851 végén a szilveszteri pátensben nyílt abszolutizmust vezettek be az országban.
Ferenc József kezében összpontosult a kormányzás, részt vett a külpolitika alakításában,
és a stratégia kialakításában is tevékenyen szerepet vállalt.
Amikor 1852-ben Schwarzenberg meghalt, miniszterelnököt sem nevezett ki, maga irányította az államügyeket.

I. Ferenc József (1853)

Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodójaként

Az 1867-es kiegyezést követően Magyarország királyává koronázták. Ekkor lett királyi jelmondata:
„Bizalmam az ősi erényben”.
Magyarország miniszterelnökévé a száműzetésből hazatért gróf Andrássy Gyulát nevezte ki, akit a szabadságharcban való aktív részvételéért korábban távollétében („in effigie”) halálra ítéltek.
(Erzsébet királyné Andrássyt „a szép akasztott”-nak nevezte)
Az alkotmányos Ausztria első miniszterelnöke pedig Karl (Carlos) Auersperg herceg lett.

A kiegyezés értelmében az új birodalom dualista szerkezetű lett,
kimondta Magyarország alkotmányos és önkormányzati önállóságát.
Az ország belpolitikai ügyeit a saját minisztériumai vihették. Azonban Ferenc József kezében jelentős hatalom maradt,
ő volt a hadsereg vezetője.
Az országgyűlés csak az adó és újonclétszám tekintetében tudta ellenőrizni,
a közös ügyekben döntő delegációk külön üléseztek és véleménykülönbségük esetén a király döntött.
Emellett Ferenc József előszentelési joggal is rendelkezett,
azaz csak akkor kerülhetett egy törvényjavaslat tárgyalásra a magyar országgyűlésbe, ha azt Ferenc József jóváhagyta.
A kiegyezés azonban nemcsak politikai volt, hanem gazdasági is; a közös ügyek rendezésére kvótarendszert állítottak fel,
a költségek 30%-át állta Magyarország (később ez 36,4-re nőtt) és vámszövetséget kötöttek.
A gazdasági kiegyezés 10 évente került meghosszabbításra.

Halála, temetése

Ferenc József halála, idős korából fakadóan nem jelentett váratlan hírt. 1916. november 20-án heveny rosszullétre panaszkodott; légcsőhurut-gyulladásából tüdőgyulladás lett,
de az öregemberként is makacs uralkodó orvosai kérlelésére sem volt hajlandó felhagyni a megszokott,
rutinszerűvé vált munkával.
Halálának napján, november 21-én hajnalban 38,1°C-os láza ellenére már fél négykor íróasztalánál ült.
Ebéd után már 39,5 fokos lázat mértek, de dolgozott tovább, rendületlenül.
Este hétkor ágyba fektették a már méltatlankodni is alig képes, nagybeteg császárt.
Álmában halt meg, este kilenc után öt perccel, 86 éves korában.