(2. rész)

A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős szabadságharca volt
a Habsburg abszolutizmus ellen.
A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem a rendi kiváltságok védelméért, a gazdasági és társadalmi fejlődésért folyt,
és végül az egyenlőtlen erőviszonyok, a kedvezőtlenné váló európai politikai helyzet és az ország
belső társadalmi ellentmondásai miatt bukott el.
A bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország beépítését a Habsburg Birodalomba,
és az ország rendi alkotmánya, ha látszólagosan is, de fennmaradt.

Halála

Halála előtt intézkedett hátrahagyott családja és bajtársai érdekében.
Mindegyikről megemlékezett valami adománnyal 1732. október 27-én kelt végrendeletében,
melynek végrehajtásával egy francia királyi herceget bízott meg.
A nagyvezírnek és Franciaország konstantinápolyi követének külön levélben kötötte szívére, hogy holta után
ne feledkezzenek meg az elárvult bujdosókról. Testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Franciaországban,
(Párizstól délre) Yerres város templomának temetőkertjében temették el,
amely fölé 1737-ben a kolostor priorja ezt a feliratot vésette latinul:
„E kolostor temetőjében fekszik a szent életű II. Rákóczi Ferencnek,
Isten kegyelméből a szent római birodalom hercegének, Erdély fejedelmének, a magyar királyság részei urának
s a székelyek grófjának szent szíve, ki az isteni gondviselés csodálatos rendeléséből az élet különféle viszontagságain keresztül vezéreltetve, elnyugodott az Úrban, a Boszporusz melletti Rodostóban, a világ üdvének 1735. évében, április hónap 8. napján,
életének 59. esztendejében.”
Tetemét hű kamarása, Mikes Kelemen a porta engedélyének megérkezte után, 1735. július 6-án Konstantinápolyba vitte,
és az ottani galatai, akkor a jezsuiták kezén lévő St. Benoît-, azaz Szent Benedek-templomban helyezte el
– végakaratának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé.
Később a lazarista misszió vette át a jezsuitáktól a Szent Benedek-templom kezelési jogát,
és a 19. században a fejedelem síremléke előbb a 48-as emigránsok híradásai, majd tudományos expedíciók révén került
a hazai érdeklődés homlokterébe.
Hosszas előkészítő munka eredményeként Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán,
a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.