Zrínyi IV. Miklós gróf (1508 körül – 1566. szeptember 8.),
a szigetvári hős, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (Zrínyi VII. Miklós) dédapja.

Családja

Első feleségétől, Frangepán Katalintól tizenhárom, második feleségétől Rosenberg Évától egy gyermeke (János) született.
Özvegye a kis Zrínyi III. Jánossal Csehországba, hazájába költözött,
hol 1578-ban másodszor férjhez ment Paolo de Gassoldo olasz márkihoz és meghalt 1591-ben Mantovában.
Ez a fia, Zrínyi III. János, mint cseh nagybirtokos, 1612-ben gyermekek hátrahagyása nélkül Csehországban halt meg,
teteme a hohenfurti zárda templomában nyugszik.

Élete

Apja Zrínyi III. Miklós, anyja Karlovics Ilona. A horvát ©ubić nemzetségből származott,
mely 1347-től a zrini kastély után gróf Zrínyinek nevezte magát.
Vagyona részben Frangepán Katalinnal kötött első házasságából származott.
Az 1526. évi mohácsi csata után I. Ferdinánd pártjára állt, és 1529-ben részt vett a török által ostromolt Bécs védelmében.

1539-ben Katzianer gróf, fővezér, akit Ferdinánd király árulással vádolt, a kostajnicai kastélyba szökött
(más forrás szerint maga Zrínyi hívatta oda, Ferdinánd utasítására).
Katzianer megpróbálta rávenni Zrínyit és bátyját, Jánost a törökökhöz való átállásra, de ő megölte az árulót. 1542-től,
miután 400 horvát harcossal felmentette a Pest ostrománál nehéz helyzetbe került birodalmi német,
osztrák és magyar hadakat, Horvátország bánjává tették, első a Zrínyiek között
(a ©ubić-ok sorából ekkor már többen is bánok voltak).
Ezen minőségében mindjárt az első évben nagy diadalt aratott a törökök felett a Balatonnál Somlyó mellett,
hol 3000 fős veszteséget mért a török seregre, s az egész török tábort szétverte és maga is súlyosan megsebesült.

1543-ban nőül vette Frangepán Ferdinánd leányát, Katalint, ezzel óriási kiterjedésű birtokok urává lett.
I. Ferdinánd király 1546-ban rendkívüli érdemei jutalmául és 50 000 forint lefizetése mellett,
Zrínyinek adományozta az egész Muraközt Csáktornya és Stridóvár várával együtt.
Ez a vidék akkor Zala vármegyéhez tartozott. A Zrínyiek ekkor „két hazának fiai” lettek.
Magyar főurakként már nemcsak Horvátország, hanem Magyarország javára is munkálkodni kezdtek.
Ősi címerüket (két fekete sasszárny) is megváltoztatták ekkor, a címerpajzs baloldalán felvették a tornyot,
és ez időtől fogva mindannyian, az utolsó Péter kivételével inkább magyarok, mint horvátok voltak.
Székhelyük ettől kezdve Csáktornya vára volt, amelyet új építkezésekkel megnagyobbítottak és megszépítettek.

1556-ban Zrínyi Miklós Krupa és Kostajnica várainál megvert egy török hadat. Az ellenség ezután nagy sereggel ostrom alá vette Szigetvárt, amelyet kapitánya, Horvát Stancsics Márk hősiesen védelmezett. 1556. július 22-én és 23-án Zrínyi Miklós – Szigetvár felmentésére sietvén – Babocsánál fényes győzelmet aratott a török seregeken.
A horvátok szemrehányásokkal halmozták el bánjukat, hogy Magyarországon hadakozik a török ellen,
míg Horvátország prédául marad. Zrínyit ez nagyon elkeserítette. Helyzetét tovább nehezítette,
hogy a bécsi udvar is bizalmatlanul tekintett rá. I. Ferdinánd király még felső Horvátország kapitányi tisztét is elvette tőle,
és azt Lenkovics Jánosra ruházta, akinek a király 10 000 embert küldött segítségül, míg őt, a bánt, nem támogatta küzdelmeiben.
Ezért 1557-ban Zrínyi lemondott a báni méltóságról.

Ez idő alatt szüntelenül harcolt a terjeszkedő oszmán hatalom ellen. 1542-ben Somlyónál, 1556-ban Kostajnica váránál,
és Nádasdy Tamással Babócsánál aratott fényes győzelmet a törökökön. 1546-ban királyi adományként megszerezte a Muraközt Csáktornyával,
és ezzel megalapozta családja hatalmát. 1557-től Szigetvár kapitánya, majd 1561-től királyi kincstárnok lett.

1561-ben meghalt Szigetvár hős kapitánya, Horvát Stancsics Márk. Utódjává, saját kérelmére,
Zrínyi IV. Miklóst nevezték ki. 1562-ben Arszlán pozsegai bég csapataival pusztította a szlavóniai drávamelléki részeket,
de Zrínyi elűzte őket.

Zrínyi első neje, Frangepán Katalin 1561-ben meghalt, 1564-ben feleségül vette a csehországi Eva von Rosenberg grófnőt,
akivel mint vőlegény igen érdekes német levelezést folytatott.

1566 elején lemondott a tárnokmesteri méltóságról és a szigeti kapitányságról,
mert a német generálisok semmiben sem támogatták, sőt amiben csak lehetett, ellene dolgoztak.
Nem sokáig maradt azonban nyugton, mert amint meghallotta, hogy a török nagy sereggel készül Magyarország ellen,
rögtön fegyvert fogott és a Segesd várát ostromló török hadakat négy óráig tartó harcban megverte és szétkergette.

I. Ferdinánd halálát követően Zrínyi ellenezte a törököknek való sarcfizetést, ezért I. Szulejmán szultán 1566-ban,
hogy megbüntesse, százezres hadával ostrom alá vette a szigetvári várat, melyet Zrínyi mintegy 2500 emberrel védett.
Augusztus 9-étől szakadatlanul tartott az ostrom, a 600 főre olvadt védősereg fokozatosan a belső várba szorult.
A szeptember 5-ről 6-ra virradó éjjel meghalt az idős szultán, de halálát eltitkolták katonái elől.
Miután a Bécs védelmére Győrnél felsorakozott császári seregtől hiába várt felmentést,
és a hosszan tartó szárazság kiszárította a várat védő mocsarakat és vizesárkokat,
1566. szeptember 8-án Zrínyi a 300 főre fogyatkozott védősereggel kitört a lángokban álló belső várból.

Zrínyi Miklós villámként csapott le az ellenségre. Félelmet nem ismerve vágta a törököt. Az ellenség meghátrált,
de a távolabb álló janicsárok sortüzet adtak le. A rettenthetetlen kapitány lehanyatlott lováról,
és társaival együtt ölték meg Szigetvár kapujában. Vitézi halála miatt mind Magyarországon,
mind Horvátországban hősként tisztelik.