(1. rész)


Klapka György (Temesvár, 1820. április 7. – Budapest, 1892. május 17.) honvédtábornok, helyettes hadügyminiszter.



Származása

Cseh-morva származású, német anyanyelvű, ízig vérig katonacsaládban született. A család felmenői között több hadmérnök, tiszt,
tábornok is fellelhető. Nagyapja Klapka Károly, II. József uralkodása idején települt át Magyarországra,
aki katonaember volt, tábori főgyógyszerészként szerzett magának rangot, vagyont és örökletes nemesi címet.
Apja, Klapka József (*Arad, 1786 – †Arad, 1863. május 12.) városbíró, és 1819–1833 között Temesvár polgármestere,
ezen felül nyomdatulajdonos, és könyvtáralapító.
Miután édesanyját (Kehrer Julianna) nagyon korán, 4 éves korában elveszítette,
tizenegy évesen apja testvére Klapka Frigyes és neje Deák Krisztina vette magához és taníttatta, nevelte Kecskeméten.
Frigyes nagybátyja császári és királyi huszár főhadnagy lévén igazi hazafias nevelésben részesítette.
Tanulmányait szülővárosában a temesvári piaristáknál, majd Kecskeméten, később a szegedi piaristáknál végezte.
1838-ban (18 évesen) a karánsebesi katonai iskolába került.

Életpályája

1838 májusában lépett hadapródként az 5. (Bervaldo) tüzérezredbe.
1842-ben apja, de főként nagybátyja befolyását latba vetve először a magyar királyi nemesi testőrségbe,
végül a bécsi gárdába sikerült bejutnia. A Bécsben töltött évek nagy jelentőséggel bírtak további katonai karrierjében,
hiszen ott főhadnaggyá léptették elő, és többek között olyan tanárai, kiképzői voltak, mint a későbbi vértanú,
Vécsey Károly édesapja. A gárdában ismerkedett meg Görgey Artúrral, akivel ettől kezdve szoros barátság kötötte össze.
1847-ben főhadnagyi rangja megtartása mellett leszerelt. 1848. május 19-én megbízást kapott Hajnik Károllyal és Gál Sándorral,
hogy utazzanak Erdélybe a székely katonaság mozgósítására.
Visszatérése után, június 13-ától a 6. honvédzászlóalj századosaként részt vett a délvidéki harcokban.
Szeptember 26-án Batthyány Lajos kinevezte Komárom várának erődítési és tüzérségi parancsnokának.
Létfontosságú volt, hogy a jelentős erőd a magyar alkotmányhoz hű csapatok kezén maradjon
és Klapka egyik feladata volt ennek biztosítása.
A sikeres erdélyi és komáromi küldetés meghozta számára a vezérkari őrnagyi kinevezést.

Novemberben bízták meg Pozsony és környéke erődítési munkálataival, de Windisch-Grätz támadásakor
már a bánsági hadtest vezérkari főnöke volt. Elkészítette a szerb állások elleni támadás tervét,
de a végrehajtásban már nem vett részt, mert a fő hadszíntéren bekövetkezett események miatt Pestre rendelték.
A hadügyminisztérium vezérkari osztályának vezetőjeként ő dolgozta ki a hadműveleti tervet, melyet a főváros feladása előtt,
1849. január 2-án tartott haditanács fogadott el. Január 9-én ezredessé léptették elő
és Mészáros Lázár utódaként Schliktől vereséget szenvedett felső-tiszai hadsereg parancsnokának nevezték ki.
Klapka jó szervezőnek bizonyult, rövid idő alatt újjászervezte hadseregét és január 22-én a tarcali ütközetben,
23-án a bodrogkeresztúri ütközetben, majd 31-én a tokaji ütközetben legyőzte Schlik tábornok hadtestét.
Schlik-hadtest elfogására indított hadműveletben, február 8-án Hidasnémetinél sikeres ütközetet vívott,
de a császáriak bekerítése végül nem sikerült. Február 26-án és 27-én részt vett a kápolnai csatában.
A március 3-ai tiszafüredi zendülésben Görgeyt támogatta és megtagadta a további engedelmességet Dembinszky Henrik főparancsnoknak.

Március 15-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Március 28-án Kossuth tábornokká léptette elő
és és kinevezte a hadsereg ideiglenes vezérkari főnökének.
Az ő hadműveleti tervei szerint zajlott le a tavaszi hadjárat első szakasza.
A végrehajtásban az I. hadtest parancsnokaként vett részt.
Április 4-én hadteste csaknem vereséget szenvedett Jellasics csapataitól,
amikor felderítés nélkül küldte be egységeit Tápióbicskére.
A tápióbicskei ütközetet végül Damjanich János III. hadtestének megjelenése fordította magyar győzelemmé.
Az április 6-ai isaszegi csatában hadtestének hátrálását Görgey megjelenése állította meg.
A kidolgozott haditerv végül csak részleges sikert hozott, a honvéd haderő jelentős győzelmeket aratott, de a fő célkitűzést, Windisch-Grätz erőinek bekerítését nem sikerült elérni.
A tavaszi hadjáratban való részvételéért április 14-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát.

Az április 19-ei nagysallói ütközetben kivívott magyar győzelemben jelentős része volt Klapka hadtestének.
Részt vett az április 26-ai komáromi ütközetben, majd a vár felszabadítását eredményező hadművelet után,
április 30-án Görgey helyetteseként átvette a hadügyminisztérium irányítását.
Tervet készített, amit a kormány elfogadott, de Dembinszky, Bem és Perczel ellenállása miatt nem valósult meg.

A helyettes hadügyminiszteri posztot május 26-áig töltötte be, eközben,
május 16-án a szirmabesenyői választókerület képviselőjének is megválasztották.
Május 21-én kinevezték a komáromi vár és várőrség parancsnokának.
A június 20-21-ei nyárasdi ütközetben ő vezényelte a magyar csapatokat, majd 28-án részt vett a győri ütközetben.
Július 2-án az első komáromi csatában Görgei megsebesülésekor ideiglenesen átvette a hadsereg parancsnokságát.
Július 11-én a komáromi csatában ő vezette az áttörési kísérletet, de kudarcot vallott. Görgey hadseregének távozása után
két hadtesttel a komáromi várban maradt. Augusztus 3-án nagy erejű támadást indított, szétverte a Komáromnál hátrahagyott ostromzárat, Pozsonyig visszaszorította a császári csapatokat és megszállta Győrt is.
Eközben Székesfehérváron felkelés tört ki,
így rövid időre jelentős terület került ismét magyar fennhatóság alá.
Az elrendelt újoncozás révén öt új honvédzászlóaljjal egészítette ki a komáromi várőrség létszámát,
ami így húszezer fő fölé emelkedett. A világosi fegyverletétel után visszahúzódott a várba.
Külső támogatás nélkül maradva tárgyalásokba bocsátkozott a vár feladásáról.
Engedményeket szeretett volna kapni az ország jövőjével és a már fogságba esettek sorsával kapcsolatosan is,
azonban ezt nem sikerült elérnie.
Szeptember 1-jén kezdődtek meg a meghódolásra vonatkozó alkudozások.
A komáromi őrség 11 pontban állapította meg a feltételeit. Az alkupontok elfogadását osztrák részről megnehezítette az,
hogy azoknak az első pontjai az egész országra kiterjedő feltételeket szabtak, pl:
Adassék általános közbocsánat az országnak s az összes magyar hadseregnek,
a magyar bankjegyek értékesíttessenek s mindazon hazafiak, kik külföldre akarnak utazni, útlevéllel láttassanak el.
Csak amikor ezeket a feltételeket kihagyták, akkor kötötték meg a kapituláció szerződését,
1849 szeptember 17-én Haynau hadiszállásán, a Komáromtól félmérföldnyire fekvő Puszta-Herkályon.

A megkötött szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (menlevelet, németül geleitschein-t) kaptak. A feltételek szerint október 2-án kezdődött meg a tényleges kapituláció végrehajtása. Először a dunahídfő és az elsáncolt tábort adták fel a magyar honvédek. Október 3-án az ó- és újvárat és a Duna-szigetet, október 4-én a Vágvonal és Nádorvonal védműveit s a városban levő kincstári épületeket adták át, október 5-én reggel igazoló jeggyel (geleitschein) ellátva a honvédcsapatok tagjai elhagyták a várat. Ezt követően szállták meg a várat az osztrák császári csapatok, Komárom városával egyetemben.

Klapka ezután külföldre távozott.