Az embert saját jellemző személyiségjegyei, rögzült magatartási vonásai erősen befolyásolják abban, hogy minden esetben a legalkalmasabb módot használja. Ezért kell viselkedésünket tudatosan figyelni, és a helyzetekhez igazítani.

Az emberi természet biológiai gyökerei

A modern biológia sokszorosan igazolta azt a tényt, hogy az ember is az állatvilághoz tartozik: egy különleges emlős faj. Különlegessége éppen viselkedésformáiban rejlik. Például az ember az egyetlen olyan állatfaj, amely képes kultúrát és társadalmat létrehozni, pedig génjeink csak körülbelül egy százalékban különböznek a csimpánzokétól.



Emberek lenézése

Arrogancia vagy gőg a neve a valaki által saját magánál kevesebbre tartott személyekkel (kisebbekkel, tudatlanabbakkal, tájékozatlanabbakkal,szegényebbekkel, alacsonyabb rangúakkal) szemben mutatott túlzott büszkeség, öntudat és felsőbbrendűség megnyilvánulása viselkedésben, gesztusokban és fogalmazásban.

Ez több okból is előfordulhat. Esetleg azért, mert úgy érzik az arrogáns emberek, hogy ők többek a másiknál és ezt ki is mutatják. A dolognak az első fele rendben is lenne, mert vannak olyanok, akik megmérettetnek és könnyebbnek találtatnak, ezáltal tényleg lehet rangsort állítani ember és ember között, de az, hogy valaki "mérleggel a hóna alatt járkáljon", na az már hagy némi kívánni valót maga után. Gyakran az ilyen viselkedésben az erőltetés, az erőlködés tapasztalható.
(Azt nem hiszem, hogy szimplán így születik az illető, bunkó és beképzelt, mert ez mind tanulható tulajdonság.)



Könnyű az embernek elkerülni ezt a hibát, mégpedig önvizsgálattal. Na nem arra gondolok, hogy megkérdem magamtól: "tényleg én vagyok a jobb?", hanem arra, hogy azt a kérdést teszem fel, hogy: "szükséges legyőznöm mindenkit, és nekem a legjobbnak lennem?". Ugyan is a csúcson baromi magányos az ember.



Aki arrogáns, az a párbeszédben arra törekszik, hogy ő határozhassa meg a kommunikáció stílusát, tartalmát, általában a szabályait. Ezzel ugyanis behozhatatlan előnyre tesz szert.



Az arrogáns személy nem csak indokolatlanul bízik saját képességeiben, de keresi is azt a foglalkozást, helyzetet, szerepet, ahol a nálánál ”kevesebbeket” rendre utasítja vagy helyre teheti.



Sajnos a mai világban farkastörvények működnek, de mivel nem vagyunk egyformák, ezért minden téren különböző teljesítményt nyújtunk. Van aki ebben jobb, van aki abban. El kell ismerni, ha valaki másban kiemelkedőbb mint mi, sőt, ez jobb ha minket csak többre sarkall, mint ha - jó Magyar szokás szerint - lenéznénk az illető aktuális teljesítményét. (főleg, ha meg sem közelítjük azt).

Tehát nézzünk tükörbe, mondjuk ki, hogy nem nézünk le senkit pusztán kedvtelésből, és nem akarjuk, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, még ha a miénk él is. Ha ezt őszintén meg tudjuk tenni, - bár sokszor hazudunk magunknak- akkor ezt egyenlőre elkerültük.