Patrice Van Eersel: Az ötödik álom (A delfin,az ember és a fejlődés)

Kezdetben a Nagy Szellem aludt a semmiben.
Álma az örökkévalóság óta tartott.
Aztán egyszer csak, nem tudni miért,álmot látott az éjszakában.
Hatalmas vágy szállta meg...
És megálmodta a fényt.
Ez volt az első álom. A legelső utazás.
Hosszúú, hoosszúú ideig kereste a fény a beteljesülését,az eksztázisát.
Amikor végre rátalált, látta,hogy az áttetszőség az. És úrrá lett az áttetszőség.
Aztán, amikor már kipróbálta a színek összes elképzelhető játékait,az áttetszőséget eltöltötte a vágy valami másra.

Most rajta volt az álom sora. Ő, aki annyira könnyű volt,nehéznek álmodta magát.
Akkor megjelent a kavics. És ez volt a második álom. A második utazás.
Hosszúú, hoosszúú ideig kereste a kavics az eksztázisát,a beteljesülését.
Amikor végre megtalálta, látta,hogy a kristály az.
És úrrá lett a kristály.
De azután, hogy kipróbálta a fény tükröződésének összes játékait,másra vágyott,ami felülmúlja azt.
Most ő álmodott.
Ő,aki olyan szabályos volt,egyenes és kemény, gyöngédségről, puhaságról, törékenységről álmodott.

Akkor megjelent a virág. És ez volt a harmadik álom,a harmadik utazás.
Hoosszúú ideig kereste a virág,az illat érzékisége a beteljesülését,az eksztázisát,mire végre megtalálta. És látta, hogy a fa az.
És a fa úrrá lett a világban.
Hisz ismerik a fákat. Már csak ők álmodnak(nem jó bemenni az erdőbe,mert rémálmot kelt bennünk).A fán volt az álomlátás sora.
A fa, mélyen a földbe gyökerezve,azt álmodta,hogy szabadon járkál,eszeveszetten csavarog a világban.
Akkor megjelent a földigiliszta. És ez volt a negyedik álom.
Hoosszúú ideig kereste a földigiliszta a beteljesülését,az eksztázisát. Fölvette a kismalac,a sas,a puma,a csörgőkígyó alakját.
Hosszú ideig keresgélt.

Egy szép napon, egy hatalmas vízfoltból....
Az óceán kellős közepéből....furcsa lény emelkedett ki,amelyben a Föld minden állata megtalálta a beteljesülését. És látták,hogy ez a bálna!
Sokáig uralta a Földet ez a hatalmas, zenélő hegy. És minden így is maradhatott volna, mert nagyon szép volt. Csakhogy.....
Azután, hogy sok-sok holdéven át énekelt,egyszerre a bálna sem tudott ellenállni őrült vágya beteljesítésének.
A világok mélyén élve a bálna azt álmodta, hogy elszakad onnan.
És akkor...!
Akkor egyszer csak megjelentünk mi, emberek.
Mert mi vagyunk az ötödik álom. Rajtunk a sor: az ötödik beteljesülés,az ötödik eksztázis van eljövendőben."

"A fény teljessége rejtezik a leghalványabb színben.
Kristály szunnyad minden útszéli kavicsban.
Majomkenyérfa álmodik a legkisebb fűszálban.
És bálna lakozik minden földigilisztában."

Vissza