Barátság 3.

"Jóbarát az, aki jön, mikor mindenki megy."

Fehér felhő szalad az égen,
barátok voltunk mind, valaha régen.
De felnövünk, s tudja aki érti,
nem stimmelnek a dolgok,
ezt bárki megérzi. 

Sokszínűvé válik a világ,
szellemünk építjük, s megyünk így tovább.
De hova lettek a régi jó barátok?
eltűntek a ködben, akár csak az álmok.

Ejh, ez a sok ész, mire véljem!
Tudás könyve megnyílt szépen?
Neeem! Van úgy hogy csak a szív diktál,
de van úgy hogy ez meg mást frusztrál.

S mi van ha csak kibeszélem,
vallási ok, hát jól megtépem?
Nem kell a szó, bár jószándékú?
Hova tűntél óh te kis Sju?

S mikor ütközik az értelem,
rábólint, hogy ég velem?
S ha nem tetszik a mondandója,
rákiálltja s megtorolja?

Óh szellem, ezt nem így érzem,
de tudom a poklot át kell élnem.
Fokozzuk a mibenlétet,
indigóba tegyünk szépet.

S ha marad e pokolból még egy darab,
csillagszülöttekkel üzenjünk majd hadat.
Földi pokol az ég tornácán, ki az ura?
a nagy Ő, vagy a Sátán?

Mert elgondolod egy-kettőre,
igaz a hír, mindkettőre.
De melyik ül most melyik trónján,
mert ugyanaz az Isten, aki a Sátán.

A szeretet néha öl és nyomorba dönt,
csámcsogjuk kórusban, mézesbödönt!
Follyon a méz a kedves szép szó,
s imádjuk azt ki erre méltó?

Fehér felhő úszik az égen,
a sok jóból én nem kértem.
De ha kérnék elmondanám,
hagyjuk a szót, hagyjuk kurtán.

Eltünök a messzeségben,
kísérlet ez voltaképpen.
s ha az égen kicsi felhő ragyog,
néha reám gondoljatok.

"Kik bántanak, nem ismernek téged
Nem tudják milyen az igazi lényed...
Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,
Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.
Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,
Nem tesznek elég szeretetet bele.
Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,
Csak az utat kell hozzá megkeresni.
Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem-e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!
Szép volt a sorstól, hogy útamba ejtett!
Köszönöm, hogy a barátod lehetek!"

"Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!'
Legyen nagyon szép napod!"

  

S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát,
vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét?
Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget,
kitartást szeretünk a másikban?
Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar?
Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk
a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset?
Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak,
ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit
nem akar és nem vár a másiktól?
S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást?
S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát,
egy férfikor minden áldozatkészségét,
s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel,
amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen,
a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell,
hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni,
bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért
kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?

Vissza