"Mi a lélek?- az élet fekete doboza, elmegyünk, rá nem találnak soha.
Bóklászunk, nézzük fentről a világot, földön jár testtelen magányunk,
de itt már, helyünk nem találjuk. Mindent elrejt duzzadó lelkünk
elmúlt meséket, régi szerelmünk. Fájdalmaink, csokorba font örömök,
melyek elrejtőznek a kínok között. Gyűrött, elhasznált testünk, eltemették,
Lelkünk?- örökké élni fog ha szerették."

Sokminden a lélek tükréről és emberi tulajdonságokról

Azt mondják a szem a lélek tükre. Számomra nagyon fontos hogy lássam a másik ember szemét mikor beszélgetünk.
Biztos sokan mondtátok vagy hallottátok azt a kérdést hogy-" miért nem nézel a szemembe mikor hozzám beszélsz?"-ez egy nagyon fontos kérdés szerintem.
Az a véleményem, ha tiszták a gondolataim, mikor a másikkal beszélek, akkor nincs mitől tartanom és ott legbelül nem kell saját magam előt pirulni, hogy hát "hu én most hazudni fogok".
Ezért szeretem pl mikor valakinek látom a szemét mikor beszélek vele.Annyira lehet látni benne, hogy vajon a partnerem miként áll hozzám. Persze előfordult már, hogy tévedtem, de általában mindig bejönnek ezek a dolgok. Egy szem sokmindent elárulhat egy emberről. A természetéről, a viselkedéséről, arrol, hogy milyen ember is ő valójában.

Néhány gondolat a szemről ismeretlenektől

A szem a lélek tükre - szokták mondani.
És valóban. A szem rengeteget elárul tulajdonosáról, annak érzéseiről, gondolatairól. Ha belenézünk a másik szemébe, rögtön tudjuk, hogy szimpatikusak vagyunk-e neki, vagy sem. Ennek tudományos magyarázata is ismert. Ha a szembogarunk kitágul, az azt jelenti, hogy a másik rokonszenves számunkra. Ha összehúzódik, akkor ennek ellenkezőjéről van szó. Mivel kék szemű embereknél jobban megfigyelhető e jelenség, mint barnáknál, ezért mondjuk azt, hogy a kék szem hideg, míg a barna meleg, s ezzel nyugalmat, barátságot áraszt. A szemnek tehát több funkciója is van, és mivel sokat elárul rólunk, ezért szemhéjfestékkel, pillafestékkel vagy kihúzással titokzatossá tehetjük....

*****
Aki nem néz a másik szemébe, az nem őszinte, az olyan ember, ki nem szeretné, ha látnánk azt, amit valójában gondol.

A szem mágikus...

Én mindig figyelem az emberek szemét,és nagyon sokszor látom hogy egész mást mond mit amit gondol. Ahhoz hogy a másik szemébe nézzünk fel kell vállalni valónkat,kicsit kiadjuk magunkat-mintha meztelenek lennénk..ha valaki nem szégyenlősségből teszi,utal arra hogy valamiért kínos neki őszintének lennie 100 %-ban..Ezt gyakorolni kell. Mert jó érzés magunkat vállalva,magunkat adva mindenféle hantázás nélkül belenézni a másik szemébe..Én szoktam csinálni.:)bár bevallom már hazudtam is..de igyekszem nem tenni..lesz ami lesz.Van aki tudja és rejti de van aki nem és akkor is bele néz a szemedbe mikor hazudik.De olyan is van aki tudja de azt is ha nem néz rád le bukik, ezért a mondat elején még őszinte és rád néz hogy meg tévesszen,de a hazugságokál mindig talál valamit amiért a tekintete félre siklik majd újra vissza tér.Az ilyen embereknél kell a legjobban figyelni.Az elmélkedésem eredménye: Marhaság!Szemrebbenés nélkül, a szemedbe mélyedve hazudok neked, ha az érdekem úgy kívánja.Utálok hazudni és nagyon rosszul érzem magam ha a másik érdekében mégis kell .Biztos ismered azt hogy "kegyes hazugság " undok egy dolog de néha muszáj.A Japánoknál nem illik egymás szemébe nézni.Nos, hát volt itt pár gondolat, saját vélemény a dologról. Nekem ezek közül van egy amelyik nagyon megfelel annak, amit én is mondanék. Nekem a 3. gondolat az, amelyik bejön.Szerintem a Földön nincs olyan ember, aki ne hazudott volna még. Természetesen én is igy vagyok ezzel. Az igazság az, hogy az élet is magában hordozza a sok hazúgságot.De az nagyon nem jön be mikor valaki annak hazudik, aki közel áll hozzá, hozzátartozója.Ha már nekik nem mond igazat azt nagyon csúfnak tartom.Kellennie egy olyan határnak, hogy kinek és mennyire és mit hazudunk.

Olyan is van mikor az ember azt mondja, hogy talán jobb volt az a megoldás bizonyos helyzetben , hogy hazudott. Ezt nevezzük kegyes hazúgságnak.Persze nem csak a szemből lehet kiszűrni, hogy valaki hazudik vagy sem. A testbeszéd is rengeteget elárul. A hangsúly, egy szünet, egy mozdulat.

********
Hmm! Ugye milyen érdekes dolgok ezek?

Egy kis tudományos

Az emberi szem mindig is a biológusok egyik kedvelt objektuma volt. Az evolúció ellenzői úgy gondolták, egy ennyire tökéletes szerkezet fényes bizonyítéka annak, hogy az élőlényeket nem hozhatta létre a vak véletlen vezérelte folyamat. Ilyet csak egy tökéletes tervezőmérnök készíthet. Az evolucionisták viszont a tintahalak szemére mutogattak, amely majdnem (ez fontos, hogy csak majdnem) azonos felépítésű, mint az emeberé, és ebben látták tökéletes bizonyítékát annak, hogy a hasonló körülmények hasonló szerkezeteket hoznak létre.

A szaruhártya

A szem legkülső rétege. Egyefelől védi a szemlencsét és a szivárványhártyát, másfelől már ez is megtöri a fényt. A szaruhártya beteges megvastagodása a szürkehályog.

A szivárványhártya

A szivárványhártya feladata, hogy a lencsére jutó fény mennyiségét szabályozza. Sötétben összehúzódik, ezáltal a rés megnagyobbodik, erős fény hatására kitágul, és így szűkíti a rést. Sok színanyag van benne, ami visszaveri a fényt, ezért színes. Ezek a színek határozzák meg a szemszínt (az a szép, akinek kék).

A pupilla

A pupilla nem más, mint a szivárványhártyán levő rés. Ezen keresztül jut a fény a lencsébe. Látszólag a pupilla szűkül és tágul, valójában a szivárványhártya.

A szemlencse

A szemlencse egy rugalmas lencse, ha kivesszük remekül pattog, mint egy gumilabda (aki boncolt már ökörszemet, jól tudja). A szemlencse töri meg a fényt és irányítja a retinára. Alakját kis izmok szabják meg, attól függően, közelebbre vagy távolabbra próbálunk nézni. A rövid- és távollátást leggyakrabban a szemlencse rugalmasságának és alakjának hibái okozzák. A lencse és a szaruhártya közti teret folyadék, a csarnokvíz tölti ki. Ennek túlzott termelése okozza a zöldhályogot.

Az üvegtest

Az üvegtest kocsonyás anyag, nincs más dolga, mint kitölteni a lencse és a retina közti teret.

A retina

A retina vagy ideghártya az a vékony kis hártya, amin a fényérzékelő sejtek találhatók. Két típusuk van, a pálcikák csak annyit érzékelnek, van-e fény, de nagyon érzékenyek, már egyetlen fotont is megéreznek. A csapocskák a fény színét is érzékelik, de működésükhöz már erősebb fényre van szükség. Ezért van, hogy nagyon gyenge fényben fekete-fehérben látunk.

A sárgafolt

A sárgafolt az a rész a retinán, ahol a legtöbb csapocska található, ez az éleslátás helye. A szemlencse ide vetíti azt a képet, amire éppen fókuszálunk.

Az érhártya

A érhártya a retina mögött található, erekkel gazdagon átszőtt hártya. Feladata, hogy oxigénnel és glükózzal lássa el a retina idegsejtjeit, melyek, mint az idegsejtek általában, nagyon falánkok és válogatósak (csak a glükóz jó nekik, de abból sok).



A látóideg

A látóidegben gyűlnek össze a retináról elvezető idegsejtek nyúlványai. Ahol ezek kilépnek a retináról, ott nincsenek fényérzékelő sejtek. Ez a vakfolt, ha oda vetül a kép, nem látjuk.

A szem a lélek tükre - szoktuk mondani. De vajon mennyi információ lehet egy pillantásban? A modern tudomány szerint a szem önmagában nem kifejező - hiszen mit fejezhet ki egy lencse? A szemről alkotott benyomásunk gazdagsága e tudományos nézetek szerint csak viszonylagos, és jórészt a pupilla nagyságának, a szem állásának, a szem környéki ráncoknak, a környező arc játékának tudható be. Valóban - ha egy pillanatra gondolatban átalakulunk materialista tudóssá, bizony fogós kérdés lehet: vajon miért gondolják az emberek, hogy a szem a lélek tükre, amikor materialista módon nehéz a szemben olyasmit találni, ami a szemet kifejezővé teheti? Az íriszdiagnoszta ugyan sok részletet lát a szemben, de ezek a részletek vagy alkatiak, egész életen át változatlanok, vagy esetleg egy-egy betegség idején jelennek meg, vagyis semmiképpen sem lehet belőlük kiolvasni pillanatnyi lelkiállapotunkat - úgy tűnik. Akkor viszont honnan ered benyomásunk, hogy a szemből ki lehet olvasni, mit érzünk?

Közelebb jutunk e rejtély megoldásához, ha észrevesszük, hogy a halál beálltakor a szem jellegzetesen "elüvegesedik", opálossá, kifejezéstelenné válik. Igen, ez az a pont, ahol a lélek távozik, és ez az a pont, amikor a szem is jellegzetesen megváltozik - de nem a pupilla mérete, a szem állása, hanem a szem kifejező mivolta, a szem pupillát körülvevő tengerének jellege változik meg! Ha a halál pillanatában kifejezéstelenné válik, akkor a halál előtt kifejezéssel bír, vagyis itt, a pupillát körülvevő írisz birodalmában kell keressük a szem és a lélek titkát! De hát mi lehet ez, ha egyszer a materialista nem lát itt semmi különöset? Nem úszkál ebben az írisz-tengerben semmiféle kaleidoszkóp-szerű mintázat, amely lelkiállapotunktól függően más-más, jellegzetes mintát öltene! Vagy mégis? De ha igen, hogyan és miféle? Annyi bizonyos, hogy tudtunkkal mindmáig a világon senki sem tud az írisz pillanatonként változó, lelkiállapotunkat jól olvashatóan kifejező mintázatáról. Márpedig ilyennek lennie kell! De mi magunk sem ismerjük ezeket a mintázatokat, létükről sem tudunk, tehát ha léteznek ilyenek, csakis mélytudatunkkal érzékelhetjük őket! Ez a felvetés megfelel annak a tapasztalatnak, hogy a szemben olvasás különleges fogékonyságot, erős érzelmi ráhangoltságot kíván. Erős érzelmi ráhangoltság állapotában mélytudatunk sokkal jobban képes információt felfogni, mint ahogy azt mi el tudjuk képzelni!

Vissza