Karácsony 1.

Baja Mihály: Karácsony

Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága;
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.
A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

Disda Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép, de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született!

Dömötör Tibor: Karácsony

Karácsonykor:
Angyalok szállnak, híradást hoznak,
Béke jegyében, élet fényében,
Szentség lelkében, hívők hitében,
Krisztus képében Földön jár az Isten.
Karácsonykor:
Harangok zúgnak, Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán, szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján, szeretet hídján,
Bocsánat útjánmennyben jár az ember.

Túrmezei Erzsébet: Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem, s nem lesz nekem igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e, ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom, útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza, lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám, a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem, s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres, mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes, ha nem lenne karácsony...
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával karácsonyesti csodálatos fákon...
ha Betlehem felé utat mutatva, nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.
***
De van karácsony, s én úgy szeretem kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam, értelmét, célját soká nem találtam.
Míg egy szép angyalénekes, halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: "Most már értem,
Most már tudom, miért is élek ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró, sok emberszív dobbanjon meg belé."
Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád, a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.

Köszöntlek karácsony

Köszöntlek karácsony, békesség ünnepe,
kicsi szívem e napon, örömmel van tele.
Itt a karácsonyfa, rajta cukor, játék,
meleg téli ruha, hogy senki se fázzék.
Gondoskodj mirólunk, mindig kis Jézuska,
hogyha nem is máskor, így karácsony tájban.

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.
Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!
Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.
Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!