Télapó-Mikulás 1.

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja - mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra -
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova -
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön mély a hó, lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg, messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog - puttonyában mit hozott?
Mindenféle földi jót; dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó - siess jobban Télapó!

Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp fut a szán, siklik szaporán.
Dobrokol a havon szélvész paripán.
Hejhó ügyesen vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt fénylő hegyeken.
Hipp-hopp fut a szán villám-paripán,
végtelen utakondobban szaporán.

Mentovics Éva: Télapó a kandallóban

Nagyanyóék szobájában áll egy öreg kandalló.
Azt mesélik: már száz éve, ott jár be a Télapó.
Nagy szánjával erre repül, megáll fent a ház felett…
Míg apóka csomagot oszt, szánja ház felett lebeg.
Kéményen át kandallóba érkezik meg apóka…
Kormos is lesz a szakálla majd megmosdik a hóba’.
Tudja, hogy e szép mesterség néha gonddal, bajjal jár.
Várja Őt még sok száz gyermek, s mindjárt itt a hajnal már.