A cseresznyevir�g �lma

A cseresznyevir�g �lma

- Micsoda f�nyess�get l�tok! - ki�ltott fel az apr�, feh�r kis vir�g a cseresznyefa fels� �g�nak hegy�n. Megr�zta gy�r�tt szirmocsk�it, �s arc�t a kel� Nap sugarai fel� ford�totta. Ez volt az els� reggele a vil�gban, �mulva n�zegetett k�r�l.
- Te ki vagy? - k�rdezte a szell�t�l, aki elszaladt mellette.
- Sz�l ap� gyermeke vagyok, a borzongat� hajnali szell� - v�laszolta a pajkos ifj� a cseresznyevir�gnak. - Minden reggel elj�v�k, �s v�gigsimogatom a szirmaidat. Te sokkal szebb vagy, mint ezernyi t�rsad. M�r messzir�l l�tszol.
Cseresznyevir�g kicsit elpirult, sz�gyenl�sen vonta �ssz�bb feh�r ruh�j�t. Nem tudta, milyen: sz�p-e vagy cs�nya, hisz sosem l�tott m�g m�sokat. Jobbra-balra tekingetett, de testv�rk�i m�g nem �bredtek fel. A szemk�zti mandulaf�n viszont r�zsasz�n�en hint�ztak a vir�gok.
- �, de sz�ps�gesek vagytok! - sz�l�totta meg �ket a cseresznyevir�g, �s arra gondolt, hogy � a nyomukba sem l�phet.

- Mit b�mulsz? - ki�ltott �t neki az egyik mandulavir�g. - Nem l�tt�l m�g mandulaf�t?
- Nem -v�laszolta ijedten -, �n m�g csak ma ny�ltam ki.
- Akkor meg h�zd �ssz�bb magad, nem te vagy a vil�g k�zepe! - kiab�ltak �t m�sok is a r�zsasz�n� vir�gok k�z�l.
- Igenis? - rebegte elhal� hangon a kis cseresznyevir�g, �s az �gen �szk�l� felh�ket kezdte n�zegetni. �mulatba ejtett�k a k�kes, �ttetsz� fellegek. �rezte, hogy nagyon messze vannak t�le, m�gis k�zel �lltak a sz�v�hez.
- Vigyetek magatokkal! - k�rlelte �ket, mert szeretett volna � is messze rep�lni, mint a felh�k, akikr�l �gy �rezte, habos fodraik h�t�n titkokat �sztatnak az �gen. Cseresznyevir�g azon t�prengett, vajon mi lehet a felh�k m�g�tt, abban a vil�gban, amely sz�m�ra l�thatatlan. Arra a gondolatra jutott, hogy ott messze, a f�nyes felh�k�n t�l is ugyanolyan vil�g van, mint az �v�: szell�kkel, feh�r �s r�zsasz�n� vir�gokkal �s k�ks�ges �ggel?
Hirtelen furcsa zajt hallott, �s egy nagy, s�t�t �rny�kot l�tott a feje f�l�tt. Egy �ri�si m�hecske kerengett z�mm�gve a leveg�ben.

- Te ki vagy? - k�rdezte a j�vev�nyt.
- �n m�hecske vagyok, szeretn�k kicsit lakm�rozni a szirmaid k�z�l.
- J� - mondta a vir�g, �s sz�tt�rta feh�r ruh�j�t. - Mondd, m�hecske, te sokat l�tt�l m�r a vil�gb�l? Mekkora? Vannak m�g f�k a mandulaf�n t�l is? �s a felh�k m�g�tt? Ott is laknak vir�gok? �s azt tudod-e, hogy hov� szalad a sz�l, �s merre tartanak a felh�k?
- �, te kis ostoba! - nevetett a m�hecske, �s l�bait d�rzs�lgette. - A vil�g nagyon nagy. A f�kon t�l van a kert v�ge, ott egy r�t kezd�dik, azt�n van egy patak. �gy hiszem, ott a vil�g v�ge, �n legal�bbis csak od�ig merek elrep�lni. A felh�k? Nos, azokr�l semmit nem tudok, szerintem azok nem tartoznak a vil�ghoz.

- Nah�t! - ki�ltott fel a cseresznyevir�g. - Milyen �rdekes! �n eg�szen m�shogyan gondoltam ezt a dolgot. K�rlek, vigy�l magaddal, annyira szeretn�m l�tni a r�tet �s a patakot!
- Dehogy viszlek! - m�ltatlankodott a m�hecske, aki el�gedetten nyalogatta a sz�j�t. - �ppen el�g cipelnem ezt a sok vir�gport - mondta, �s d�h�sen otthagyta a vir�got.
K�s�bb z�ldes sz�rny� legyek j�ttek, de a cseresznyevir�g nekik is hi�ba kiab�lt, r� sem heder�tettek, csak a mandulafa k�r�l repdestek. Beleb�jtak a r�zsasz�n� vir�gkelyhekbe �s vid�man zajongtak. Az �gen n�ha furcsa, s�t�t madarak h�ztak el, a kis vir�g nagyon f�lt t�l�k, szeretett volna elb�jni el�l�k, de azok nem b�ntott�k. Azt�n lassan beesteledett, s a kicsi, t�r�keny vir�g f�z�san h�zta �ssze szirmait. Reggelre minden testv�re kiny�lott, hangos volt a cseresznyefa vid�m besz�lget�s�kt�l.

�m az �g hegy�n �l� vir�g nem figyelt �ccseire �s h�gocsk�ira. Gondolatai m�shol j�rtak, a nagy r�tre v�gyakozott, amir�l a m�hecske mes�lt.
Napok teltek el, a cseresznyevir�g �jjel �s nappal is �lmodozott. Egy sz�p reggelen nagyon f�radtan �bredt, f�jt minden szirma, nem �rtette, mi t�rt�nt vele. A szokott id�ben arra szaladt a hajnali szell�, de nem ment el mellette, mint m�skor, hanem k�zenfogta, �s futott vele tov�bb. A cseresznyevir�g azt hitte, csak �lmodik. Megker�lt�k a mandulaf�t, �s �tsz�lltak a ker�t�s felett, ki a r�tre. A kis vir�g nagyon boldog volt? Egyik szirma elsz�llt a patak f�l�, egy m�sik megpr�b�lta el�rni a felh�ket, a t�bbiek pedig k�rbet�ncoltak egy vir�gz� bokrot. Bolondoztak �s t�ncoltak a t�nd�kl� tavaszban, �s boldogan �lelkeztek sziromtestv�reikkel.
A h�zb�l gyerekek futottak ki, �lvezt�k a harmatos, hajnali kert friss leveg�j�t.
- N�zz�tek! - ki�ltott fel az egyik kisl�ny. - Hogy forgatja a sz�l a cseresznyevir�g szirmait! Nemsok�ra �rik a cseresznye.
A gyerekek a r�t fel� futottak, aranyhajuk k�r�l, mint ezernyi lepke, repdestek a vir�gszirmok.

  

Vissza