
Ennyi volt...
Egykor bartok voltunk,
Egykor egyms kezt fogtuk.
S egytt vonultunk az alkonyatba,
Egyms remeg kezt szorongatva.
Rgen kt szemembe nztl,
Minden sz nlkl mesltl.
Elg volt egy pillants, s tudtam mit rzel,
Nem kellett mondanod semmit,
Szvemmel reztem, mit tltl.
Minden mr csak szp emlk,
A sok kzs perc elmlt rg.
Mr nem vagy itt, s n sem vagyok melletted,
Ennyi volt a nagy bartsg, vget rt hirtelen.
De mindez csak bennem hagy nyomot,
Hogy nlkled a fld is mshogy forog.
Te nyugodtan alszol, nem hull knnyed,
Nem gondolsz rm, elfedtl knnyen.
Ennyi volt, te tovbb tudtl lpni,
Neked knny nlklem lni.
Csak nekem fj, hogy elmentl,
Csak az n szemembe fj knnyet a szl...

Srni akarok s eltnni, elhagyni a vilgot, elmenni.
nemtudni, hogy ltezik j, nemrteni, mi a rossz sz.
Tudni:n vagyok az ismeretlen, g sebekrl emlkem ne legyen!
elfutni s nem ismerni senkit, rohanni s nem szeretni valakit.
Azt akarom, hogy tbb mr ne fjjon, n csak lni szeretnk egy msik tjon!
lni, lni s tbb mr nem szenvedni, lni, lni s senkit sem szeretni.
gy lni, hogy tudjam: nem szeretnek, lni gy, hogy kzben semmi legyek!

Grdonyi Gza: tra kszlds (rszlet)
„Miatynk Isten, mindeneknek Atyja, kihez hajlunk, mint f a Nap fel,
az n szvem ktsg nem szorongatja, midn indulok vgrm fel.
A hall nekem nem fekete brtn, nem fzlal, nem is rt semmikppen:
Egy ajt bezrul itt a fldn, s egy ajt kinylik ott fenn az gen:
Ez a hall!”


