Vegyesen 5.
 

Balogh József: Mit kivánok

Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot, békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket, emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot, daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat, napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve, éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!

Sík Sándor: A hajnal szerelmese

Azt szeretem, aki nevet, akinek rózsaszín az arca
aki örül, aki kacag, aki dalolva megy a harcra.
Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem, a hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.
Az én emberem a gyerek, a nagyszemű, nevető gyermek
akiben szűz, minden-csírák ezer erők rügyezve kelnek.
Az én emberem, aki fölkel az induló, az ébredő
akinek győzelem az álma, akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar, aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz: a fakadó fiatal élet.
Az ébredő Napot imádom, megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke, az én dalom a hajnalé.

Paudits Zoltán: Az álomkeresők

Te és én,mi és ők, az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei, napok forró könnyei,
hószínű égen pillangószárnyak,
felhőkön úszó habkönnyű vágyak,
táncoló levelek dús lombú fákon,
apró kis szigetek a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban, csillagok az éjszakában,
te és én,ők és mi, az őszi égbolt fényei.

A Tündér

Lelkem mélyén él egy tündér
Ki mindig csak ad, soha nem kér
Békés, szelíd a tekintete
Apró, törékeny a termete
Kicsiny keze oly gyengéden
Puhán, melegen, megértően
Törölgeti verejtéked
Tudja, mit adhatna néked

Ismeri szíved vágyát
Valóra váltaná az álmát
Ha tehetné, fogná kezed
Bölcsőben ringatná lelked
S hintene békességet
Törődést és melegséget
Minden fűre, minden fára
S gyengéden nézne a világra

Megmutatná, hogyan szeress
Biztatna, lépted legyen egyenes
Figyeld a fényes csillagképeket
S merj álmodni merészeket

És nézd a csicsergő madarat
Mely szárnyal, mint a szabad akarat
Közben lassú dallamot dúdolna
Melytől szíved meglágyulna

Talán egyszer eljön az idő
S a tündér álma valósággá nő
A világban béke honol majd
Lesz, ki életednek értelmet ad
Aki helyette fogja kezed
S az éjben suttogja a neved
Szemedben kigyúlnak a fények
S valóra válnak a hiú remények.

Thalis Silvenier: Álmodj szépeket

Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egészen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.

A szép álmokat zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.

Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja.
Ugye érzed?

Vissza