Vegyesen 1.
 

"Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret..."
(Victor Hugo)

Őszintén akarok élni, minden utat végigjárni.
Hinni abban, amire vágyom, és ha hiszek benne küzdeni érte bármi áron!
Valami nagy jót mégis kéne tenni, ha már megszülettünk nem hiába élünk.
Kitalálni valami tiszta igaz szerepet, hogy álmaink mind teljesüljenek.
A semmiből jöttem és győzni akarok, nem én akartam ezt, de mostmár maradok.
És nem hagyom, hogy eljátssz az életemmel. Azt nem hagyom, mert leélni nekem kell!
(Menyhárt Jenő)

Az álom ereje

Mélyen szívünkben egy varázsszikra ég,
Megvilágítja képzeletünk tüzét.
Ha homály borul ránk, erőt ad lelkünknek,
és összehozza mind a nemzeteket

Ha nincsen semmi rendkívüli a hétköznapokban
Megtaláljuk magunkban ami különlegesség

Az a láng örökké ég, tanuld meg hát a leckét
És hozd el, ó nekünk az álom erejét
A világ nyugalmas lesz, a többi már nem érdekes
Csak hozd el, ó nekünk az álom erejét

Az elméd mindent tud, akárcsak a szíved
Meglátod, sorsod a te alkotásod
Sok fiú és sok lány, kik a világra jönnek
Átadják remény, ihlet ajándékát

Az a láng örökké ég, tanuld meg hát a leckét
És hozd el, ó nekünk az álom erejét
A világ nyugalmas lesz, a többi már nem érdekes
Csak hozd el, ó nekünk az álom erejét

Lesz remény, békesség - ó, legyen mindig így,
Hozd el, ó nekünk az álom erejét

Lelked erőben oly gazdag - légy nő, gyerek vagy férfi
Itt a perc, hogy rendezd sorsodat hát fedezd fel önmagad

Az a láng örökké ég, tanuld meg hát a leckét
És hozd el, ó nekünk az álom erejét
A világ nyugalmas lesz, a többi már nem érdekes
Csak hozd el, ó nekünk az álom erejét.

Marcus Aurelius: Elmélkedések

"A jelen mindenki számára egyre megy.
Hiszen sem a múltat, sem a jövôt el nem veszíthetjük.
Hogyan is vehetné el valaki tôlünk azt, ami nem a mienk?
Két körülményt vegyünk mindig figyelembe:
elôször, hogy minden öröktôl fogva azonos formában ismétlôdik,
s nem számít, hogy valaki száz, kétszáz évig
vagy beláthatatlan ideig szemléli-e ugyanazokat a jelenségeket;
másodszor, hogy a leghosszabb és legrövidebb életre rendelt is ugyanannyit veszít.
Mert csak a jelen pillanattól fosztható meg, csak ez az övé,
s amije az embernek nincs, azt el sem veszítheti."

Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne.
Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló.
De milyenek a mosolyok?
Bőséges a választék belőlük.
Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, bíztató, üdítő.
Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon,
meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.

Tendzin Gjaco

Vissza