"Isteni" 1.
 

A kertész

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:

"Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem..."
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:

"Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!"

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:

"Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?"
Isten gyöngéd hangon így felelt: "A te életedben Én vagyok a kertész!"
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: "Ne aggódjatok életetekért!"
(Máté evangéliuma 6:25)

Három vándor az úton

"Három vándor egyazon úton haladt előre.
Az első útja közben meglátott egy göcsörtös fadarabot. Ránézett. - Milyen szép virágos faág! - mondta. Felvette, hazavitte, vázába tette, s az ág másnapra kivirágzott.
A második vándor is meglátta ugyanezt a fadarabot. Ránézett. - Milyen jó, erős fa! Jó lesz társnak számomra az úton. - Felvette, s azzal járt élete végéig.
A harmadik vándor is arra járt. Ránézett a fadarabra, elborzadt láttán. - Milyen ronda kígyó! - Feléje nyúlt, s az megmarta; holtan esett össze.
Mindegyikünk azzá válik a másik számára, aminek látják, s ez fordítva is igaz.
Adja meg nekünk szerető Istenünk, hogy mindenkiben felfedezzük az Ő arcát, s azzá válhasson a másik, amilyennek Isten arca elrejtve van benne."

"Nem akarok hinni a cenzúra Istenében, korlátozások, parancsok Urában,
a lelkem rejtett zugait kiforgató ádáz tekintetben.
De hinni akarok a sokféle szín egyetlen táncában:
egy véget nem érő örömünnepben.
Nem akarok hinni abban az Istenben, aki elrabolja tőlünk a szerelmet,
aki tenyerét szánkra tapasztja, és tönkreteszi minden örömünket.
De hinni akarok abban az Istenben, aki
- túlcsordulván a boldogság szenvedélyétől -
gyönyörrel és gyöngédséggel teli testünket adta nekünk.
Nem akarok hinni a sarkos definíciók Istenében,
az örök titkot megfojtó skatulyákban.
De hinni akarom, hogy Isten érint meg általad;
az Ő közelségét érzem csókodban, mosolyodban.
Nem akarom hinni, hogy a szerelem önámítás,
hogy a barátságban bízni nem lehet,
hogy minden szó hazugság csupán.
De hinni akarom, hogy a boldogságot csak együtt érhetjük el ?
a szeretet útján.
Nem akarok hinni az ököljogban, a fegyverek igazában,
a hatalmaskodók hatalmában.
De hinni akarok az új emberben, Isten saját álmában,
új mennyben és új földben, ahol otthonra lel az igazság.
Nem akarok hinni az öregkor könyörtelen magányában,
az ifjúkor bálványozásában,
egy felszínes világban.
De hinni akarom:
ahol emberek szeretik egymást,
ott Te közelítesz felénk csodálatos erőddel,
Uram."
(Johannes Langer)

Áldás

Legyen áldott benned a fény
hogy másoknak is fénye lehessen,
legyen áldott a nap sugara
és melegítse fel szívedet,

hogy lehess meleget osztó forrás
a Szeretetre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak!

legyen áldott gyógyír szavad
minden Hozzád fordulónak,
legyen áldást hozó kezed
azoknak , akik Rád bízatottak...

Áldott legyen a mosolyod,
lágy vigasz a szenvedőknek,
légy TE áldott találkozás,
minden Téged ismerősnek!

Áldott legyen a szív , mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
s áldott legyen egész életed!

Végül legyen immár áldott
minden hibád, bűnöd, vétked
hiszen Aki megbocsátja,
végtelenül szeret Téged!

Őrizzen hát ez az áldás
örömödben, bánatodban
fájdalomban, szenvedésben,
bűnök közti kisértésben.

Őrizzen meg kedvességgel,
őrizze meg tisztaságod,
őrizzen meg önmagadnak
és a Téged szeretőknek.

Mihail Lermontov: Imádság

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.
Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.
(Áprily lajos fordítása)

 

Vissza