Barátság 2.
Az igazi barát...
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát..
Kinek szemébe nézve: meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel, ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod!
Kik bántanak, nem ismernek téged
Nem tudják milyen az igazi lényed...
Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,
Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.
Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,
Nem tesznek elég szeretetet bele.
Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,
Csak az utat kell hozzá megkeresni.
Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem-e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!
Szép volt a sorstól, hogy útamba ejtett!
Köszönöm, hogy a barátod lehetek!
A magányban, a betegségben,
a zűrzavarban a barátság puszta
gondolata is lehetővé teszi a túlélést,
még ha barátunknak nem is áll
hatalmában segíteni bennünket.
Elég a tudat, hogy ő létezik.
A barátságot nem halványítja
el a távolság vagy az idő, a börtön
vagy a háború, a szenvedés vagy a
súlyos csend. Éppen ezekben a
dolgokban gyökeredzik a legmélyebben,
és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.
"Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb
szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint
a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat.
Ez valami olyan sejtelem, mintha egy
helyről jöttünk volna,
s ezért a barátom számomra világon
a legismerősebb ember."
"Annyi emberrel találkozunk az életben,
de csupán néhány gyakorol nagy hatást
szívünkre és lelkünkre. Ők azok, akik kitöltik
gondolatainkat, s akik mindig fontosak
maradnak számunkra: igaz barátaink."
Vissza