Az életcél...
"Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj,
sem indulatból, sem pedig díjért.
Szeresd híven felebarátaidat,
s, ne vond föl közted s más közt a hidat."
(Petőfi Sándor)

Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, bíztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.
Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.
Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért szeretetért.
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.
/ Tatiosz /

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad,
hiszen szavakba öntve összezsugorodnak
- amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek,
de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem,
többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez,
ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve,
irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,
a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe,
egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked,
hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat,
csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az...
A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak,
amikor valakit megszerettem.
Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat,
amikor egyszer csak repül velünk az idő,
és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk.
Néha egy pillanat többet ér,
mint egy egész esztendő.
(Müller Péter)

"Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos - nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egész egyszerűen, megnyilatkozik - s néha csak sokkal később érjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos. A csoda lényegét nem tudom megmutatni, sem bizonyítani. De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan és csodálatos igazi valójában mindaz, amit mindennapinak és természetesnek érzel: már a létezés ténye milyen csodaszerű! Az, hogy megszülettél, élsz, s egy napon meghalsz! Mindezt "természetes"-nek érzed? Akkor vaksi vagy és botfülű. Már a valóság is csoda, felfoghatatlan, s minden természetes kellékével és anyagával természetfölötti is! Miért is lenne e valószínűtlenül bonyolult valóságnál értelmetlenebb a csoda? A világlélek a csoda, mely mindenben megnyilatkozik. Ezért vagyok hívő: mert a világ lelke bennem is, hétköznapjaimban, szomorú és esendő sorsomban is megnyilatkozik."
Márai Sándor: A csodáról/

Adni csodálatos dolog. Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére,
ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.
(Benjamin Shield-Richard Carlson: A szív csodája)
A szeretet barátság, amely tüzet fogott. Csendes megértésnek, bizalomnak, közösségnek és megbocsátásnak tűnik.
A szeretet elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton.
Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.

(Dan Millman: Rendkívüli pillanatok)

Vissza