|
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak !!!
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta az idősebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a Halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet."A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
Tanulság:
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
  
A paraszt és a csacsi
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik!
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Tanulság:
Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni. A "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!
Belső tenger: Mar adentro
Vajon hányan vannak olyan távol tőle, miközben azt gondolják, hogy már megtalálták?
A lelkem és én felkerestük e nagy tenger partjait. Amikor odaértünk körül néztünk, hogy egy csendes, titkos helyet találjunk magunknak, távol minden fürkésző tekintettől.Vágytunk arra, hogy sár és por borította testünket a hűs habokba meríthessük.Észrevettünk egy embert, aki egy szürke sziklán ült, egy zsákból sót merített, s azt apránként a hullámokba szórta.-Ez az optimista, aki minden semmiségnek örülni tud - mondta a lelkem. - Ő sem láthatja meg ruhátlan testünket!
Továbbfolytatva utunkat megláttunk egy újabb férfit, aki döglött halakat gyűjtögetett a part szélén s ezeket óvatosan visszadobta a vízbe. - Távolodjunk el gyorsan ettől az embertől - mondta a lelkem. - Ez a humánus filantróp aki azt hiszi, hogy életet támaszthat a sírokban! Továbbmentünk és ekkor megláttuk a férfit, aki a saját árnyékát körvonalazta a homokban. Nagy hullámok jöttek-mentek és az árnyékot eltörölték, de ő újra és újra felrajzolta. - Ez a misztikus, aki illúziókba ringatja magát és hamis bálványokat emel magának - mondta a lelkem. - Ő sem láthatja fedetlen testünket!
Távolabb, egy csendes öbölben megláttuk a férfit, aki a vízről lefölözte a habot és egy alabástrom kehelybe gyűjtötte. - Ez az idealista, aki pókhálóból fonja ruháit - súgta a lelkem. - Nem láthatja meg a meztelenségünket! Továbbmentünk és ekkor meghallottunk egy hangot, amely ezt mondta: - Ó, e hatalmas tenger! Végtelen, hatalmas erőktől duzzadó tenger!
Amikor közelebb értünk, egy férfit láttunk, aki a tengernek háttal állva egy kagyló zúgását hallgatta. Lelkem ekkor így szólt :- Menjünk tovább! Ez a realista, aki a Végtelennek hátat fordít és a semmiségekre fecsérli idejét.
Továbbmentünk tehát, amíg a parton ráleltünk egy férfira, aki a homokba dugta a fejét. Ekkor így szóltam a lelkemhez:- Itt fürödhetünk, ez az ember amúgy sem látna meg bennünket! - Nem és ezerszer is nem - felelte a lelkem. - Ez az összes közül a legrosszabb, ez a puritán, aki elfordítja tekintetét az élet nehézségeiről, és az élet bosszúból megfosztja őt az örömteli dolgoktól.
A lelkem ekkor nagyon elszomorodott és hangja telve volt keserűséggel, amikor így szólt: - Menjünk el innen! Itt nem találunk csendes, titkos helyet, ahol megfürödhetnénk. Nem engedhetem meg itt a haboknak, hogy megérintsék szűz mellkasomat, a szélnek, hogy borzolja aranyhajamat, a fénynek, hogy felfedje szent meztelenségemet! Elhagytuk ezeket a partokat és egy másik tenger keresésére indultunk, remélve, hogy megtaláljuk az igazit, a legnagyszerűbbet.
Tanulság:
"Egy hullám vagy a végtelen energia tengerén. Ha ezt soha nem felejted el, akkor soha nem vész el az energiád, mert a tenger energiája végtelen. Te csak egy hullám vagy, de a víz tömege végtelen alattad.
Élj úgy, mint a tenger, légy óriási... mint az óceán. Ne rágódj azon, hogy mid van; ne aggódj a javaidért. Nem veszítesz semmit, nem tudsz elveszíteni semmit. Te nem vagy egyedül, része vagy a végtelen Teremtésnek, te vagy a Teremtés arca; a Teremtés a te szemeiden keresztül szemléli önmagát.
Ne aggódj, soha nincs vége semminek. A Teremtés végtelen... és örökkévaló.
Ünnepelj, élvezd a létedet; légy aktív és mindig csak adj. Legyen lényed alapja a megosztás... Ne gondolj a tartalékra, mert amid van, az végtelen. Ez az igazi ima - adni. Adni: szeretetet. És minél többet adsz, annál több marad..."
(OSHO: Az én utam a bárányfelhők útja)
Vissza
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
