Kóborlók

A kóborlók ide-oda vándorolnak, néha egy helyen rövid ideig megtelepednek. Nem ragaszkodnak az erdőkhöz, de azért ha lehetséges erdő közelében ütik fel táborukat. Általában néhány gallyból és állatbőrből összetákolt sátrakban laknak, vagy a szabad ég alatt töltik az éjszakát. Néhány civilizáltabb csoport állatokat is tart, de főleg vadászatból és gyűjtögetésből tartják fenn magukat. Ők a legharciasabbak, de még így sem képviselnek túl nagy katonai erőt. Némely csoportjuk lassanként letelepszik, kevesebbet vándorol, tovább marad egy helyen, vissza-vissza tér egy különösen kedvező fekvésű területre. Kézműves foglalkozásokkal ismerkednek, és - mint minden ügyességet igénylő tevékenységhez - elég nagy tehetséget mutatnak hozzá.



Vizimanók

Mint nevük is mutatja ezek a manók kedvelik a vizet. Víz partján telepszenek le, gyakran szigetet választanak lakhelyül. Talán a legcivilizáltabbak az összes manótörzs közül. Falvakban laknak, fa és vályogkunyhókat építenek, halásznak és kereskednek. Biztonságosan mozognak a tavak és folyók vizein, de a tengerekre nem merészkednek. Eltanulták a kézművességet, és szép tárgyakat készítenek. A magasabb tudományok őket sem érdeklik - éppúgy, mint a többi manótörzset -, de van már köztük néhány "tudós", aki megismerkedett az olvasás és betűvetés rejtelmeivel, számolni pedig kifejezetten jól tudnak, hisz ezt az "üzlet" megkívánja.
Egyetlen urat ismernek el maguk felett és ez a tavat uraló kacsatündér.

Specialitások :

Úszás
Evezés
Hajózás ( folyón, tavon )



Bölcsek

Nem egy különálló manótörzsről van szó. A bölcsek között az összes manótörzs tagjai megtalálhatók. A bölcsek olyan manók, akik mentalitásban eltérnek az átlagtól. Mindig születik egy-két olyan manó a törzsekben, akit a napi betevő megszerzésén és a szórakozáson kívül más is érdekel, és - manóknál teljesen szokatlanul - el-elgondolkozik a világ dolgain. Ha kellően kirí a törzsből, akkor megjelennek érte a bölcsek, és magukkal viszik, hogy megtanítsák mindarra az ismeretre, amit ők, és elődeik évszázadok alatt összegyűjtöttek. Ez a tudás nem csekélység. A manó bölcsek járatosak az erdő dolgaiban, a növények és állatok világában, az időjárás rejtelmeiben, szembeszállnak a betegségekkel, ismereteket gyűjtenek a többi fajról és varázshatalommal is rendelkeznek.

Ha egy manónak komoly gondja van, olyan amellyel sem ő, sem közösségének vezetői nem tudnak megbirkózni, akkor a bölcsekhez fordul. Őket hívják, ha súlyosan megbetegszik valaki, vitás ügyben nem sikerül döntésre jutniuk, baj van az élelemmel, vagy a szomszédokkal. Mélységes tisztelet övezi őket, élelemre, ruhára szállásra soha nincs gondjuk, pedig nem mindig segítenek, és néha igen keményen bánnak fajtársaikkal. A manók soha nem kérdőjelezik meg a bölcsek igazát, ítéletüket elfogadják, véleményük nagy súllyal esik a latba egy-egy döntés meghozatalakor.

A bizalomra ezek a bölcsek messzemenően rászolgáltak a sok-sok év alatt. Igyekeznek mindig a tőlük telhető legjobbat nyújtani. Nem teljesítenek minden kérést, mert fajtársaik életmódja és viselkedése sokban eltér az ő értékrendjüktől. Nem volt még példa olyasmire, hogy egy bölcs támogatott, vagy jóváhagyott volna valamilyen gonosz cselekedetet, fosztogatást. Igyekeznek megfelelni a maguk szabta kemény követelményeknek, és szabályoknak, és ezek szerint bánnak társaikkal is. A reményteljes ifjoncoknak rengeteg ismeretet kell elsajátítaniuk, és egészen új gondolkodásmódot kell megtanulniuk. Nem mindenki bírja végig a megpróbáltatásokat, ők visszatérnek törzsükhöz, hogy ott hasznosítsák azt, amit megtanultak. Törzsfőnökök, falufőnökök lesznek belőlük, hisz ismereteik és viselkedésük alapján társaik fölé magasodnak.



Éji manók

A manók útjai valamikor régen kettéváltak. Néhány törzsük valamely kényszerítő körülmény hatására átállt az éjszakai életmódra. Volt, aki félelemből, volt aki saját jól felfogott érdekében nem mutatkozott nappal lakóhelye környékén. Az évek folyamán elszoktak a napfénytől, és a sötétséghez alkalmazkodtak. Jobban látnak a sötétben, mint egy átlagember, de nem olyan jól, mint egy éjszakai ragadozó. Ha csak a szemükre bíznák magukat, akkor elég rosszul igazodnának el környezetükben, ők azonban igyekeznek messzemenően kihasználni fülük, orruk, bőrük lehetőségeit is. Otthonaikat a földbe vájják, vagy természetes barlangokban, üregekben rendezik be. A napfényt teljesen kizárják onnan, és szürke félhomályban élnek. Azt a minimális fényt, amire szükségük van, alig pislákoló tűzből, vagy izzó kövekből nyerik.

Jó vadászok, és elég jó harcosok - persze inkább éjszaka. Az a kevés más fajú lény, aki megismerte szokásaikat, életmódjukat mogorvának tartja őket. Nem csak az életükbe, hanem a szívükbe is elég kevés fény jut - ahogy mondani szokás. Több törzsük ismeretes, de ezek viselkedésben nem térnek el jelentősen egymástól. Az éjszakai életmódból kifolyólag nem nagyon űznek kézműves mesterségeket.