Görög csillagmítoszok: Orion

Óriónt Artemisz ölte meg Délosz szigetén. A hatalmas termetű Órión Poszeidón és Eurüalé gyermeke volt. Poszeidón megáldotta őt azzal a képességgel, hogy át tudott lábalni a tengeren. Első feleségét, Szidét a szépségére féltékeny Héra a Hadészba vetette. Később Órión elkerült Khiosz szigetére, ahol megkérte Oinopión leányának, Meropénak a kezét. Feladatul azt kapta, hogy irtsa ki a szigeten elszaporodott vadakat. Oinopión azonban - aki már megbánta ígéretét - leitatta őt, majd álmában megvakította, és a tengerpartra vetette. Órión akkor elment Héphaisztosz kovácsműhelyébe, elrabolt onnan egy szolgát, a vállára ültette, és megparancsolta, hogy vezesse el napkeletre. Amint odaért, a nap sugaraitól visszanyerte látását, és már indult is vissza Oinopiónhoz. Közben azonban Poszeidón föld alatti házat készíttetett Héphaisztosszal Oinopiónnak, Éósz pedig beleszeretett Óriónba, és magával ragadta és Éloszra vitte. Aphrodité ugyanis azzal sújtotta Éószt, hogy egyfolytában szerelmesnek kellett lennie, amiért együtt hált Arésszal. Csakhogy Órión diszkoszversenyre hívta ki Artemiszt, és állítólag ez okozta vesztét; mások úgy mesélik, hogy Apollón, attól félve, hogy húga beleszeret Óriónba, elment a Földanyához, és sikerült rávennie, hogy az Óriónra küldjön egy skorpiót. Órión észrevette, hogy semmiféle fegyverrel, amit halandó készített, nem tudja átütni a skorpió páncélját, így a tengerbe vetette magát, és Délosz felé kezdett úszni. Óriónt végül Artemisz nyila ölte meg, mert Apollón elhitette a vele, hogy a messze úszó Órión egy garázda, aki erőszakot követett el egy Ópisz nevű hüperboreusz leányvendégén. Artemisz a csillagok közé emelte Óriónt és a Skorpiót úgy, hogy egymást soha utol nem érhetik.
Az, hogy Órión az égen mire vadászik, vitatott. Egyesek szerint a Bikára (Taurus), mások szerint a Nyúlra (Lepus). Ismét más vélemény, hogy a Plejádokra (sic!). Annyi bizonyosnak látszik, hogy van két kutyája, egy kicsi (Canis Minor) és egy nagy (Canis Major). A Mérleg is kapcsolódik egy kicsit a történethez: bizonyos csillagainak elnevezése azt mutatja, hogy a Skorpióból metszették le őket.

Androméda

Képheusz (Cepheus) király birodalmába, Aithiopiába érkezve, Perszeusz rátalált a király lányára, akit kitettek egy tengeri szörny martalékául. Kassziopeia (Cassiopeia), Képheusz felesége ugyanis szépségversenyre kelt a néreiszekkel, és azzal kérkedett, hogy mindegyiküknél különb. A néreiszek megharagudtak rá, Poszeidón pedig osztotta haragjukat, és árvizet küldött a vidékre, sőt tetejébe még egy tengeri szörnyet (Cetus) is. Ammón azt a jóslatot adta, hogy csakis úgy szűnik meg a csapás, ha Kassziopeia leánya, Androméda (Andromeda) a szörny prédája lesz. Képheusz az aithiopszok unszolására kénytelen volt engedelmeskedni, és leányát egy sziklához kötözte. Így pillantotta meg őt Perszeusz, beleszeretett, és ígéretet tett Képheusznak, hogy megöli a szörnyet, ha feleségül veheti a megmentett leányt. Megállapodásukat esküvel is megerősítették, majd Perszeusz megküzdött a szörnnyel, megölte, és kiszabadította a leányt. Ám Phineusz, Képheusz bátyja, aki előzőleg eljegyezte Andromédát, összeesküvést szőtt Perszeusz ellen. Perszeusz felfedte az összeesküvést, felmutatta a Gorgó-főt, és Phineuszt, társaival együtt menten kővé változtatta.

A nemeai oroszlán

Héraklész elsőnek azt a feladatot kapta, hogy hozza el a nemeai oroszlán bőrét. Ez sebezhetetlen lény volt, Tüphón ivadéka. Héraklész útnak indult, hogy megkeresse az oroszlánt. Kleónaiba érkezett, és itt egy Molorkhosz nevű napszámos látta vendégül. Amikor Molorkhosz áldozat bemutatására készült, Héraklész megkérte, hogy várjon harminc napig. Ha épségben térne vissza a vadászatról, akkor áldozzon a megmentő Zeusznak, ha pedig meghalna, akkor neki, a hérósznak mutasson be áldozatot. Így indult Nemeába. Ott megtalálta az oroszlánt, és először nyíllal lőtt rá. Amikor azonban kiderült, hogy az állat sebezhetetlen, buzogányt ragadott, azzal kezdte üldözni. Az oroszlán egy kettős bejáratú barlangba menekült. Héraklész azonban elzárta az egyik bejáratot, majd a másikon keresztül rátámadt az állatra, kezét körülfonta a nyakán, és addig fojtogatta, míg az meg nem fulladt. Ezután vállára vette, és elvitte Kleónaiba, ahol Molorkhosz, mivel a harmincadik nap már leáldozóban volt, most készült bemutatni a halottat megillető áldozatot. Héraklész áldozott a megmentő Zeusznak, majd Mükénaiba vitte az oroszlánt.
Eurüsztheusz nagyon megrettent Héraklész bátorságától, meg is tiltotta neki, hogy még egyszer betegye a lábát a városba. A munkáiról is ezentúl a városkapu előtt kellett számot adnia.
A feladatokra egy hírnök révén kapott parancsot.

A lernai hydra

A második feladat az volt, hogy Héraklész ölje meg a lernai hüdrát. A hüdra a lernai mocsarakban élt, ki-kilátogatott a síkságra, és az állatokat meg a vidéket pusztította. Hatalmas testén kilenc fej nőtt, ebből nyolc halandó, a középső halhatatlan. Héraklész kocsira szállt - Iolaosz volt a kocsihajtója -s meg sem állította a lovakat, míg Lernába nem ért; meg is találta a hüdrát egy domb tetején, az Amümóné-forrás közelében, ahol a barlangja volt. Tüzes nyilakat zúdított rá, hogy kicsalogassa. Amikor végre előjött, Héraklész megragadta és lefogta, az állat azonban a lábára tekeredett. Az sem segített, hogy Héraklész buzogánnyal kezdte ütni a fejeit: mert minden szétvert fej helyén két másik nőtt ki. Egy hatalmas rák is a hüdra segítségére sietett, harapdálni kezdte Héraklész lábát. Miután a rákkal már elboldogult, segítségül hívta Iolaoszt, aki fölgyújtotta a közeli erdő egyik sarkát, és üszkös ágakkal kiégette a hüdra fejeinek gyökereit, hogy ne tudjanak újra kinőni. Miután ilyen módon sikerült végezniük a mindig újranövő fejekkel, Héraklész levágta a halhatatlan fejet is, a Lernán keresztül Elaiuszba vezető út mentén elásta és súlyos sziklatömböt helyezett rá. Majd felvágta a hüdra tetemét, és nyílvesszőit megmártotta az epéjében. Eurüsztheusz kijelentette, hogy ezt a munkát nem lehet a tíz közé számítani, mivel nem egyedül, hanem Iolaosz segítségével ölte meg a hidrát.