SZELLEMEK

Erre van egy számomra meghökkenő saját élményem, amit a mai napig sem tudok
épp ésszel felfogni és megérteni.
Miután ez megtörtént velem azóta jobban odafigyelek ezekre a dolgokra
és talán jobban elhiszem, hogy esetleg léteznek ezek a dolgok vagy mik.
El kell mondjam még, hogy az események előtt teljesen hidegen hagytak az efféle
dolgok és kissé nevetségesnek hittem ezt az egészet.
De kérdem én akkor ez a dolog mi volt?!

SAJÁT MEGTÖRTÉNT-IGAZ TÖRTÉNETEM

Szóval némi bevezetésképpen írok a nagymamámról, mivel az egész "élmény" tőle ered.
A nagymamám sajnos 1992.-ben meghalt. Öszintén szólva ö volt a mindenem, nagyon szerettem, akár csak ö engem.Mindig azt mondta én vagyok a szeme fénye.
Miután meghalt én nem beszéltem 2 hétig kb. Az éjszakáim rettenetesek voltak, szinte alig aludtam valamennyit. Aztán nem is tudnám megmondani a pontos idejét, de kb ezután egy évig
nem történt semmi különleges dolog, csak a szívem fájt nagyon.
Egy nap, illetve éjszaka azonban fura dolog történt álmomban. Nagyanyámmal
álmodtam, aki azt mondta, hogy készüljek fel egy rossz dologra a családban.
Emlékszem rá hogy ott álmomban is teljesen megvoltam ilyedve és kérdeztem tőle,
hogy de hát mi az a rossz dolog és kivel.de nagyi nem válaszolt és eltünt.
A másnapom mondanom sem kell rettenetesen telt el.Elmondtam anyunak mit álmodtam,
ö pedig azt mondta,hogy nyugodjak meg ez egy rossz álom volt.
Igyekeztem nem törődni vele. Kb. 1 hónap vagy kicsivel több idő elteltével meghalt a nagypapám.
(Nem a nagyanyám férje, hanem a másik.)
Abban a pillanatban mikor ezt meghallottam, mindjárt az álmom jutott az eszembe.
Ezt mondtam is a családtagjaimnak, akik véletlenszerűnek, valótlannak mondták.
A gondom csak az volt, hogy innantől kezdve nagyanyám mindig megjelent, ha valami rossz dolog közeledett. Igen és én tudtam és rettegtem hogy milyen rossz lesz és kivel, mert ugye arra sose derült fény.
Természetesen én mindig szóltam a családtagjaimnak az álmokról, de nemnagyon foglalkoztak vele.
A baj csak az volt, hogy az álmaim után hamarosan valóban mindig rossz dolgok történtek.
De az az eset, amit igazából mesélni szeretnék az nem az eddigiek, hanem azt most fogom leírni neketek.
Szóval ez a dolog hosszú évekig ment. Ha én álmodtam a nagyival akkor baj volt,
de volt olyan példa is, amikor valami igazán jóra figyelmeztetett, ami ugyszint be is következett.
Egy éjszaka viszont valami igazán hátborzongatót álmodtam.
Nagyanyám azt kérte tőlem álmomban, hogy most azonnal menjek ki a kapuba
és a kapunk sarkában lesz egy vörös rózsa, amit vegyek fel és vigyek be hozzám,
préseljem le és míg élek meg ne válljak tőle, mert ha nem igy teszek olyan rossz
dolog fog velem történni, amit ö nem szeretne. Igazán sajnálja, de többet nem mondhat a történtekről és tudja, hogy most nagyon félek, de menjek és csináljam amit mondott.
Akkoriban volt egy barátom, aki ott aludt mellettem és én minden erőmmel megpróbáltam felébreszteni, de nem sikerült. Ekkor már félelmemben sírtam is. Erőt vettem magamon és elindultam kifelé a kapuhoz.
Mikor odaértem kinyitottam és a rózsa legnagyobb rémületemre valóban ott volt.
Én csak álltam ott és mindenféle járt a fejemben és nem akartam elhinni, hogy ez velem történik és hogy miért. Nem tudom mennyi idő telt el csak arra eszméltem fel, hogy egy autó megy el előttünk.
A lényeg az, hogy aztán a rózsát megfogtam és bevittem a szobámba és csak bámultam és bámultam.Arra lettem figyelmes, hogy a barátom felébredt és mellettem állva egyfolytában azt kérdezgette jól vagyok-e.
Nem is tudom elmondani nektek mi is zajlott le bennem azon az éjszakán. Rémült voltam, féltem és egyfolytában járt az agyam, hu és nem is tudom. Öszintén szólva borzalmas volt.
A rózsa a mai napig is megvan! Örzöm, mintha az életem lenne. De ki tudja, talán az is!
Ezután az eset után történt még pár álmomba meg jelenése, aztán egyszer csak
nem jelentkezett többé. Legalábbis kb 2 és fél éve. Én meg most nem tudom megnyugodjak-e,
vagy inkább idegesítsen ez a dolog.

Ezek után biztosan bolondnak vagy elmezavarodottnak hisztek, de tegyétek, ha igy jobban érzitek magatokat.
Sokáig nem mertem beszélni erről seninek a családtagjaimon kívül, pont azért,
mert féltem tisztára hülyének néznek majd. De mára elfogadtam és megbékéltem ezzel a dologgal és ugy éreztem nagyon szeretném ezt megosztani másokkal is,
mert nagyon nehéz volt sokáig, hogy igazából magam voltam ezzel a dologgal.

Hát ennyi volt, amit leszerettem volna írni nektek is!
Köszönöm a figyelmeteket és hogy elolvastátok!!!
Nekem sokat számít!