Volodimir Volodimirovics Klicsko (1976. március 25.), az elterjedten használt oroszos névváltozattal Vlagyimir Vlagyimirovics Klicsko (Владимир Владимирович Кличко) ukrán nehézsúlyú profi ökölvívó jelenleg az IBF és a WBO nehézsúlyú világbajnoka.

 

A volt Szovjetunióban a mai Kazahsztán területén született Szemipalatyinszk (kazahul: Szemej) városban, ahol az ukrán származású katonatiszt apja szolgált.

Bátyja, Vitalij szintén nehézsúlyú profi világbajnok ökölvívó. Anyjuknak megígérték, hogy egymás ellen sosem fognak mérkőzést vívni.

  

Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban a Los Angeles melletti Beverly Hillsben él.

Vlagyimir félénk, csendes gyerek volt. Mindenki azt hitte, filozófus lesz belőle, és életét meditációval töloti majd valahol az isten háta mögött.

    

Az atlantai olimpia után profi pályafutását a hamburgi Univerzumnál kezdte, Fritz Sdunek volt az edzője.

2000. október 14-én az amerikai Chris Byrd legyőzésével a WBO világbajnoka lett. A címét még öt alkalommal védte meg, majd 2003. március 8-án vesztette el a dél-afrikai Corrie Sanders ellen. A már Amerikába költözött Klicsko 2004. április 10-én a visszavonult Sanders miatt megüresedett címért az amerikai Lamon Brewster ellen mérkőzhetett, de nem tudott élni a lehetőséggel és TKO vereséget szenvedett.

  

A Brewster elleni vereség óta Klicsko komoly győzelmi sorozaton van túl. Nemcsak három veretlen öklözőt a kubai Eliseo Castillot, nigériai Samuel Petert és az amerikai Calvin Brockot győzte le, de Chris Byrd kiütésével ő lett a IBF világbajnoka.

Juniorként Európa-bajnokságot nyert, majd öt ukrán kick-box bajnokságot Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Vlagyimir már amatőr-pályafutása alatt bátyja fejére nőtt. Bár a menetek számát tekintve 70 alkalamommal kevedebbszer küzdött, az atlantai olimpián nyert aranyérmének köszönhetően mégis sikeresebbnek tekinthető.

 

Profi pályafutása egyetlen vereségét az amerikai Ross "The Boss" Purittytől szenvedte el, a WBC kisvilágbajnoki övéért vívott csatában. Az ukrán óriás először lépett ringbe hazai közönség előtt, s óriási gáláról álmodozott. Aztán a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Vlagyimir gyorsan véget akart vetni a mérkőzésnek, elpocsékolta az erejét és a tizedik menetben megbosszulta magát. Bár ebben a három percben még felállt a padlóról, de a tizenegyedik menetben Fritz Sdunek már jobbnak látta beszüntetni a mészárlást.