A Bábel tornya (más néven a bábeli torony) a Biblia egy ószövetségi leírásában szerepel, mely arról számol be, hogyan jöttek létre a világ sokféle nyelvei:
Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz:
„Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.”
A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak:
„Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!”
Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt:
„Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek.
Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését.
Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.
AJÁNLOM AZ OLDALT
