Saját Menüm (nem elérhető) |
|
| | |
|
|
|
Erszényes oroszlán
|
Az erszényes oroszlán (Thylacoleo carnifex) a kúszóerszényes-alakúak rendjének (Diprotodontia) egy kihalt faja, amely Ausztráliában élt a pleisztocén időszakban. Mintegy 1,6 millió évvel ezelőtt jelent meg és kb. 50-10 000 évvel ezelőtt halt ki.
Az erszényes oroszlán nem volt rokona a mai oroszlánnak (lévén az utóbbi méhlepényes emlős). Csontjait az 1830-as években fedezték fel Ausztrália Új-Dél-Wales szövetségi államában. A fajt Richard Owen írta le először 1859-ben. A nevét egyrészt macskaszerű megjelenése miatt kapta; másrészt pedig azért, mert az erszényes emlősök világában olyan csúcsragadozó lehetett, mint az afrikai szavannák oroszlánja.
Az erszényes oroszlán volt Ausztrália legnagyobb ismert húsevő emlőse és Földünk legnagyobb ismert erszényes ragadozója. Hossza (az orrától a farkáig) kb. 1,5-2 méter között lehetett, marmagassága kb. 75 cm, tömege pedig 100-130 kg közötti. A nőstény valamivel kisebb volt a hímnél. Az erszényes oroszlán növényevő emlősökre vadászott a pleisztocén kori Ausztrália különböző területein.
|
 |
| Az erszényes oroszlán egyedülálló fogazattal rendelkezett: összesen 26 db foga volt, ám nem voltak szemfogai (a méhlepényes ragadozóktól eltérően), viszont nagyméretű metszőfogai és erősen specializálódott, pengeszerű éllel rendelkező 5-6 cm hosszú tépőfogai voltak. Ezzel a fogazattal az erszényes oroszlán harapása (az állat testtömegéhez képest) a legnagyobb erejű volt minden, a Földön valaha élt állat harapása közül. Prédáit valószínűleg úgy ölte meg, hogy légcsövüket vagy valamelyik verőerüket átharapta. A megfelelő fogazat hiányában pedig valószínűleg a mancsaival és karmaival darabolta fel őket. |
 |
Mind a négy mancsán a „hüvelykujj” részlegesen szembefordítható volt a többi ujjal, így az állatnak tkp. négy „keze” volt, amelyek inkább voltak alkalmasak (fa)mászásra, fogásra, mint futásra vagy járásra. Karmai visszahúzhatóak voltak és az ujjai hegyén járt, mint a macskafélék. Ezen jellegzetességei arra utalnak, hogy erdei állat lehetett, de azok a területek, ahol maradványait megtalálták, az erszényes oroszlánok idejében inkább erdős-füves térségek voltak. Valószínűleg nem gyorsan mozgó prédára vadászott és zsákmányát (a leopárdhoz hasonlóan) a fákra is magával hurcolhatta, hogy elfogyassza. Méretei miatt feltehetően az orrszarvú-méretű Diprotodon australis-t is elejthette.
Kihalásának időpontja és oka nagyon vitatott. Mivel ez nem sokkal a mai ember ausztráliai megjelenése után következett be, ezért erős a gyanú, hogy a túlzott emberi vadászat lehetett az oka: vagy zsákmányállataik, vagy a maguk az erszényes oroszlánok vadászata miatt. Mások szerint a pleisztocén végi felmelegedés okozhatta kipusztulását, amelynek során Ausztrália nagy része elsivatagosodott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) A legközelebbi élő rokona a vombat és a békés, növényevő koala.
|
|
 |
* A modern Ausztráliában nincsenek nagy szárazföldi ragadozók, ám 30 ezer évvel ezelőttig a kontinenst a Thylacoleo carnifex, az erszényes „oroszlán” uralta.
* Az erszényes oroszlán az állatvilág harapásrekordere.
* Az erszényes oroszlán, az Ausztráliában valaha élt egyik legnagyobb ragadozó, harapása volt a legerősebb az összes – élő vagy kihalt – emlősfaj között.
* Az erszényes oroszlán – amelyet macskaszerű megjelenése miatt neveztek el így – több mint 40 ezer éve kihalt.
|
 |
Az ősmaradványok arra utalnak, hogy minden bizonnyal rendkívüli ragadozó volt. Noha tömzsi fogai méretükben elmaradnak a kardfogú tigrisek fogai mögött, borzalmas sebeket ejthettek. Az oroszlánnak ráadásul hatalmas „hüvelykujjkarma” is volt, amellyel megragadhatta és kibelezhette áldozatait.
A leopárd méretű ragadozó számos, jó állapotban fennmaradt csontvázát találták eddig meg. Most egy újonnan felfedezett barlangfestmény némi betekintést ad az állat külső megjelenésébe is.
2008 júniusában Tim Willing természettudós Ausztrália északnyugati részénél, egy sziklafalon ősi festményt kapott lencsevégre. Kim Akerman, független antropológus szerint a festmény összetéveszthetetlenül az erszényes oroszlánt ábrázolja.
Macskaszerű orrot, nagy elülső végtagokat, és súlyos karmokat mutat a mancsok elején. Emellett az állatot csíkos háttal, bojtos farokkal és hegyes fülekkel ábrázolja. Ezen utóbbi három jellegzetesség nem maradt meg a csontvázakon, ám az ausztrál őslakosok is jól ismerhették az állatot. Ausztrália első lakosai mintegy 40 ezer évvel ezelőtt érkeztek a kontinensre, és a nagytestű ragadozók kortársai voltak.
A korábban ismert sziklarajzok utaltak az erszényes oroszlánokra, de kezdetlegesek voltak, és más csíkos erszényes ragadozókat, mint a tasmán farkast, is ábrázolhatták. Ez a faj 1936-ban adta fel a versengést az emberekkel, míg az erszényes oroszlán egy évezreddel korábban tűnhetett el.
|
  |
Design©HoneyJen
|
|
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
