Palackorrú delfin

A palackorrú delfin (Tursiops truncatus) az emlősök osztályának a cetek rendjéhez, ezen belül a fogascetek alrendjéhez és a delfinfélék családjához tartozó faj. A legismertebb delfin, nemcsak az óceánokban és tengerekben való széles elterjedtsége okán, hanem, mert vele találkozhatunk leggyakrabban a delfináriumokban, filmekben. Nevét a borospalackra hasonlító szája ("csőre") alapján kapta, amit az első névadók orrnak néztek. A faji besorolása még ma sem tisztázott. Hagyományosan két ikerfaját különítik el, a közönséges palackorrú delfint, és az indiai-óceáni palackorrú delfint. Ezek mintázatában és színében is vannak különbségek, az előbbiek színe inkább kékes, az utóbbiaké sötétszürke, a hason világos pettyekkel. Újabb kutatások szerint az indiai-óceáni faj a pettyes delfinek nemzetségébe tartozik. Egyes rendszerek még két alfajt is megkülönböztetnek: a csendes-óceáni palacorrú delfint, valamint a fekete-tengeri palackorrú delfint.

Az állat maximális testhossza a 370 centiméter, testtömege általában 150-200 kilogramm, maximum 400 kilogramm. A hímek nagyobbak, mint a nőstények. Arcorra rövid, az alsó állkapocs túlér a felsőn. Mindegyik állkapocsfélben 20-26 fog ül. Hátúszója hegyesen háromszögletű, láthatóan hátrahajlik. Háti része szürkés-barna vagy fekete, hasi részevilágosszürke vagy fehér. Homloka és arorra sötét. Alkata erőteljesebb, mint a közönséges delfiné. A delfinek visszhang segítségével tájékozódnak (hangnavigáció): az általuk kibocsátott ultrahang csettintő hangok sorozata a vízben vándorló „hangfalat” képez. Ha ezek a hangok szilárd tárgyba ütköznek, visszhangként verődnek vissza. A visszhangot környezetének pontos hangképeként értelmezi. Így tudja megállapítani zsákmánya nagyságát, elhelyezkedését, haladási irányát és sebességét. A palackorrú delfin az Atlanti-óceán partjainál, a Csendes-óceán mérsékelt északi övezetében, a Vörös-tengerben és az Indiai-óceán térségében egyaránt honos.Világszerte elterjedt a melegebb, szubtrópusi és trópusi tengerekben, de a meleg áramlatok révén északra és délebbre, a mérsékelt égövben is előfordulhat, a legészakibb populáció Skócia partjainál. Néha eléri a jeges-tengeri szigeteket és a Fehér-tengert is. Az egész Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben megtalálható, helyenként gyakori. A Helgolandi-öbölben is rendszeresen megfigyelhető. Elsősorban a sekélyebb, part menti tengerrészeket kedveli, a kontinentális talapzat határáig. Gyakran látható öblökben és lagúnákban, sőt a nagyobb folyókba is felúszhat. A melegebb, sekélyebb vizekben élő delfinek kisebbek, mint az északiak.

A delfin csoportosan él, társaságkedvelő. Nagyszerű úszó, általában 5-11 km/h-ás sebességgel halad, de képes felgyorsulni 35 km/h-ra is. Nem úgy alszanak, mint sok más emlős. Egyes kutatók szerint a két agyféltekéje felváltva pihen és aktív, mások szerint apró, pár másodperces alvási periódusai vannak. A nagy tömegben együtt úszó zsákmányára összehangoltan, csapatban vadászik. Tápláléka partközelben élő halak, különösen kapelán, szardella, közönséges makréla és lazac, valamint tintahal és garnéla. Egy delfin átlagosan 6-7 kilogramm tengeri állatot fogyaszt el naponta. Természetes ellenségei a nagyobb cápák és a kardszárnyú delfinek lehetnek. Azonban ritkán válnak zsákmánnyá, sőt, a cápákkal szemben sokszor maguk lépnek fel támadólag. Fejlett szociális kapcsolatokon alapuló csoportokban él. Egy csapat többnyire egy tucat delfinből áll, de időnként több százan is összegyűlhetnek egy-egy kedvezőbb táplálékellátottságú területen. A csapatok összetétele változó: állhat a nőstényekből és utódaiból, vagy fiatal egyedekből (nőstényekből és hímekből) egyaránt. A kifejlett hímek többnyire egyedül, vagy 2-3 fős csapatokban élnek. A szociális kapcsolatokat, beleértve a vadászat összehangolását is, fejlett kommunikációja segíti. A füttyök sorozatát több kutató nyelvnek véli. Ha ez igaznak bizonyul, akkor akár az ember és delfin kommunikációja is lehetővé válhat. Az biztos, hogy minden egyes delfinnek saját, megkülönböztethető "beszéde" van, amellyel információkkal szolgáltathat saját magát, helyzetét, kondícióját illetően a társai számára. Mások nem fogadják el a "delfin-nyelv" létezését, mindenesetre eddig 30 füttyjelet már meg tudtak különböztetni a tudósok.

A delfinek a homlokukban lévő, szonárként működő echolokációs szerv segítségével tájékozódnak a vízben. Nagyfrekvenciájú (akár 200 ezer Hz) hangokat bocsátanak ki, amely segítségével egy másodpercen belül észlelik az akár több száz méterre úszó halrajokat is. Maguk a hangképző szervek az orrüregben helyezkednek el, ezek az úgynevezett orrzsákocskák. Mivel a hanghullámok a szilárd anyagban is terjednek, a víz alatt csukott orral is gond nélkül tudnak hangokat kibocsátani a koponyacsontokon keresztül. A visszaverődő hangokat a szem mögött található apró fülnyíláson keresztül fogja fel hallócsontocskáival, amelyek a ceteknél a legkeményebbek az egész állatvilágban. A jobb tájékozódást az is segíti, hogy a két fül működése független, így egyértelműen meg tudja határozni a hang irányát. Egyes kutatások szerint a hangképzésben és fogadásban az állkapocs elülső rész is szerepet vállal, amelyben rengeteg idegvégződés található. A látásuk is éles, viszont a szaglásuk fejletlen. Az ivarérettséget körülbelül 8 éves korban éri el. A hímek kemény csatákat vívnak a nőstényekért. A rövid ideig tartó párkapcsolatot a hím kezdeményezi, mikor a nőstényhez csatlakozik, és aktívan udvarol neki. Nincs meghatározott párzási időszaka, de a legtöbb újszülött nyáron jön a világra. A vemhesség 11-12 hónapig tart, ennek végén 1 utód születik. Az elválasztás 16 hónap után következik be. A nőstények rendszerint 2-3 évente ellenek, kivéve, ha az utóduk hamar elpusztul. Az anya és utóda között 4-5 évig marad fenn a rendkívül szoros kapcsolat. A nőstények 5-12, a hímek 9-13 évesen válnak ivaréretté. A nőstények körülbelül 40 éves korukig, míg a jóval stresszesebb életmódú hímek 30 évig élnek.

Design©HoneyJen