Kardszárnyú delfin (Orka)

A kardszárnyú delfin (Orcinus orca), másnéven orka, vagy (helytelenül) gyilkos bálna az emlősök (Mammalia) osztályába a cetek (Cetacea) rendjébe és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik.

Valamennyi óceán területén előfordul, de a legtöbb példány az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. Sekély öblökben, folyók torkolatvidékén is gyakran vadászik. Átlagosan 100 kilométert tesznek meg naponta. A hím átlagos hossza 8 méter, maximum 9,75 méter, a nőstény kicsit kisebb. Testtömege a 9 tonnát is elérheti.Teste vaskos, de áramvonalas, kitűnő úszó. Feje lekerekített, csőre alig észrevehető. Hátuszonya hosszú,/ezért "kardszárnyú"/ a hímeké háromszögletű, a nőstényeké kisebb, hátrafelé hajló. A hátuszony magassága 1.8 méter is lehet. A fogságban tartott állatok hátuszonya, még ismeretlen okokból egy idő után lehajlik.A tengeri állatokhoz hasonlóan a háta sötét, a hasi része világos, így felülről és alulról is nehéz észrevenni. Testén jellegzetes nagy fehér foltok is találhatóak, a tengerbiológusok az egyes állatokat ezek, és az egyedenként változó hátúszó-alak illetve -méret alapján azonosítani tudják. Az ivarérettséget 8 éves korban éri el. A párzási időszak a tél kezdetén van. A vemhesség 16-17 hónapig tart, ennek végén 1 borjú születik. A borjak születéskor 2-2,4 méter hosszúak. Fiatal állatokon a fekete részek szürkés, a fehér részek sárgás árnyalatúak lehetnek.

A kardszárnyú delfinek igazi ragadozók, szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámadnak és elfogyasztanak. A halak mellett megeszik a delfineket, fókákat, tengeri madarakat, de még a náluk sokkal nagyobb bálnákat is. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy valaha embert támadtak volna meg. Az első év során a fiatal állatok 43%-a elpusztul. A nőstények 10-12 éves koruktól, a hímek pedig többnyire csak 20 éves koruk után szaporodnak, de állatkertben volt már példa arra, hogy egy nőstény 7 éves korában egészséges utódot hozott a világra. A nőstények átlagosan 50 évig élnek, a hímek viszont csak 29 évig. Természetesen elélhetnek jóval hosszabb ideig is, a nőstények 80-90, a hímek 50-60 évig. A negyedik évtizedükön túljutott nőstények általában már nem fogamzóképesek. Mivel két ellés között 4-5 év is eltelik, egy nősténynek élete során 4-6 borja születik. Társas lények, 5-20 tagú családokban élnek. Az elsősorban az amerikai kutatások szerint egy-egy ilyen család többnyire egy idősebb nőstényből, utódaiból áll; a család nőstény tagjai egész életükön át együtt maradnak, a kifejlett hímek másik családba vándorolnak. Alapvetően monogám életet élnek.

A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak, 50 km/h-s sebességre is képesek. Mint minden cet, farkukkal hajtják előre magukat, a melluszonyok csak kormányzásra valók. Teljes tömegükkel képesek a víz fölé ugrani. Gyakran függőleges helyzetben állnak, és fejüket a víz fölé emelik; ez a viselkedés a kémlelés (spyhopping). Máskor farkukkal, vagy melluszonyaikkal csapkodják a vízfelszínt. Általában 1-4 percet töltenek a víz alatt, majd 3-5 alkalommal, 10-35 másodperces időközökben a felszínre jönnek levegőért. Amikor kiszuszogták magukat, jöhet az újabb merülés. Az eddig mért leghosszabb merülés 17 percig tartott. Mesterséges körülmények között egy állatnak (ez biztosan Ahab vagy Ishmael volt) sikerült 260 m mélyre lemerülnie; természetben 173 m-es mélységet mértek. A kardszárnyú delfinek, más delfinekhez hasonlóan, hangjeleket bocsátanak ki, és a visszaverődő hanghullámok alapján tájékozódnak, találják meg zsákmányukat. A visszaverődő hanghullámok alapján képesek azonos nagyságú, de különböző fajú halakat megkülönböztetni. Egymás közötti kommunikációjuk során többféle hangjelet is kibocsátanak. Ezek egy része az ember számára is hallható. Minden példány hangjelei mások. A hangjelek hasonlósága alapján következtetni lehet az állatok rokonsági fokára.Az öngyilkosság a kardszárnyú delfinek között viszonylag ritka, főleg hím példányokat érinthet. Új-Zélandon és a Vancouver-szigeten fordult elő, hogy kardszárnyú delfinek tömegesen partra vetődtek.

A kardszárnyú delfin a cetfélék közül a leginkább ragadozó természetű, és az egyetlen olyan, amely melegvérű állatokat is megtámad. A kardszárnyú delfin szinte minden kellően nagy állatot elfogyaszt, még a nálánál jóval nagyobb bálnákat is. A tengeri tápláléklánc vitathatatlan csúcsán áll. A nagy sziláscetek közül bizonyítottan szerepel a kardszárnyú delfin étlapján a grönlandi bálna az északi simabálna, a szürke bálna a hosszúszárnyú bálna a csukabálna a tőkebálna a közönséges barázdásbálna és Földünk legnagyobb állata, a kék bálna is. Megöli az óriás ámbrás cetet, a különféle csőrös ceteket, a fehér delfint, a narvált és a gömbölyűfejű delfint; a kisebb delfinek közül a barna delfineket, a csíkos delfint, a közönséges delfint és a sötét delfint. A fókák közül a kardszárnyú delfin megeszi a rozmárt, az elefántfókákat, oroszlánfókákat, medvefókákat, a szakállas fókát, a rákevő fókát, a borjúfókát, a leopárdfókát és a Weddell-fókát. A menyétfélék közül a tengeri vidra eshet a kardszárnyú delfin zsákmányául.Kedveli a madarakat is, pingvineket, a kárókatonákat és a tengeri récéket is elfogyaszt. Mint az egy delfintől elvárható, a kardszárnyú delfin halakat is eszik, így például bonitót, tőkehalat elektromos ráját, laposhalakat, heringet, makrélát, holdhalat, lazacot, szardíniát, bűzöslazacot és tonhalat; de megeszi a cápákat, így a hatalmas termetű, bár ártalmatlan óriáscápát is. Elfogyasztja a tengeri teknősöket is, valamint a polipot és a különféle tintahalakat is. Ezt egészítik ki az olyan szokatlanabb zsákmányállatok, mint a tengerszorosokon átúszó jávorszarvasok, a parthoz túl közel merészkedő birkák, valamint a delfináriumok látogatóinak kutyái.

Design©HoneyJen