Vizes bolygók

A Naprendszer és bolygóinak ismerete érdekesen alakult az emberiség történelme során. A sumer civilizáció időszámításunk előtt 6.000 és 1.500 között tökéletesen ismerte a Naprendszer minden bolygóját, a ránk maradt végtelen számú ékírásos agyagtábla, pecséthenger, eposzok (teremtés eposz, Gilgames eposz) tanúsága szerint.
Aztán ezek teljes feledésbe merültek, annyira, hogy újra fel kellett fedezni a bolygókat a 18-19. században. Elgondolkodtató.

Ma már egyértelműen állítják a tudósok, hogy a víz az élet alapja. Az elmúlt 20-30 évet leszámítva, mindenki azt hitte, hogy víz csak a Földön van. Pedig ez hatalmas tévedés. A sumerok leírták már 4-5.000 évvel ezelőtt, hogy Naprendszerünk melyik bolygója rendelkezik vagy rendelkezett vízzel.



Merkúr

A Naphoz legközelebb keringő bolygó, kis méretű és magas hőmérséklet uralkodik a felszínen, amennyiben volt is víz, már nem valószínű, hogy van a nagy meleg miatt.

 



Vénusz

Felszíne nagyon meleg, légköre vékony, főleg széndioxidból áll, a felhők telítettek savakban, ezért rendszeresek a savas esők.
A magas széndioxid szint miatt az üvegház hatás érvényesül és ezért a felszín hőmérséklete egyre nagyobb.
A Mariner űrszonda 1974-75-ben feltérképezte a bolygót és megdöbbenéssel tapasztalta az emberiség, hogy a felszínt valamikor tengerek és óceánok borították. A vízmennyiség a számítások szerint annyi volt, hogy a teljes felszínt be tudta borítani több méter mélységben.
Mára ennek a vízmennyiségnek az 1%-a van jelen a légkörben, pára formában, a nagy mekeg miatt nem tud lecsapódni.





Mars

Az elmúlt években teljességgel bebizonyosodott, hogy a Marson befagyott tengerek, óceánok vannak. Külön érdekesség, hogy a bolygó tengelymozgása miatt, a Mars éghajlata 50.000 évente drasztikusan megváltozik. Az elmúlt 4,5 milliárd év során, összességében kb. 100 millió évig volt fagypont feletti a felszín hőmérséklete, ez is főleg az egyenlítői részen. Ilyenkor a víz megolvadt és kezdetleges életformák kezdtek kialakulni. Azonban a meleg idő rövidsége miatt bonyolultabb életforma kialakulása nem volt lehetséges.Jelenleg jégkorszak zajlik a bolygón.

 



Jupiter

A Naprendszer legnagyobb bolygója, 1.300x nagyobb a Földnél és a Naprendszer tömegének 90%-át tartalmazza.
Gázbolygó, a bolygó belseje radioaktív anyagokból áll, vizet kimutattak az űrszondák gőz és csepp formában.Ami még érdekesebb, a holdakon kráterek találhatók, vulkáni tevékenység észlelhető és a mélyedésekben víz található.





Szaturnusz

A bolygó gázóriás, felszíne nagyon sok vizet tartalmaz fagyott formában. A gyűrűk és a felszín tele van csillogó jéggel. Ugyanez elmondható a holdjairól is.





Uránusz

A bolygót 1781-ben fedezték fel újra (a sumerok után), majd 1986-ban látogatta meg a Voyager 2 űrszonda.
Zecharia Sitchin a sumer korszak komoly szakértője, az 1976-ban megjelent 12. bolygó című könyvében leírta a sumer leírásokat alapján, az Uránusz kinézetét, szerkezetét.
1986-ig azt hitték, hogy az Uránusz egy gázbolygó, és kizártnak tartották, hogy a víz bármilyen formában is jelen legyen.
Sitchin elolvasva a sumer agyagtáblákat azt állította, hogy a bolygó zöldes-kék színű, felszíne vízzel borított és barnás foltok láthatók rajta, melyek alapszintű növényzet csoportokat jelentenek. Természetesen senki nem vette komolyan, egészen 1986-ig, mikor a küldött képek ledöbbentették a világot. Pont úgy volt, ahogy a sumerok írták. Zöldes-kék a bolygó színe, barnás foltokban vegetáció nyomai láthatók, hatalmas óceánok mindenfele, a mélyben pedig a víz magas hőmérsékleten forr. Ennek oka, hogy a bolygó szilárd belseje radioaktív, ezért hőt termel.





Neptunusz

A bolygót 1846-ban fedezték fel újra, szintén a Voyager 2 űrszonda látogatta meg, 1989-ben.
Sitchin az 1976-ban megjelent 12. bolygó c. könyvében a sumer leírásokat idézve, egy, az Uránuszhoz hasonló bolygót ír le, szintén zöldes-kék színben, sok tengerrel, óceánnal, és barnás foltokban vegetációval. Természetesen ezt sem hitték el, mert gázbolygónak vélték. Bár az 1986-os Uránusz telitalálat után felfokozott kíváncsisággal várták a képeket. Újra hatalmas volt a döbbenet, mert a bolygó valóban zöldes-kék, az óceánok színe sok helyen mély tengerkék, barna foltokban vegetáció nyomai, amelyek kezdetleges növényzetre utalnak.
A légkör héliumból, hidrogénből, metánból áll, hatalmas orkánok dúlnak a felszínen, a víz fagyott állapotban található meg.
Ugyanakkor a Neptunusz hőt bocsát ki, melyet radioaktív magjának köszönhet.
A sumer leírások ezt a két bolygót dupla bolygónak, vagy egymás ikertestvérének nevezték. Teljesen ugyanúgy néznek ki, és bár a Neptunusz lényegesen távolabb van a Naptól, mégis a két bolygó felszíne ugyanolyan hőmérsékletű. Ennek oka, hogy a távolabbi bolygó esetén erősebb a radioaktív tevékenység.





Plútó

A sumer leírások szerint ez igazából nem is bolygó, hanem egy hold, csak a Naprendszer kialakulásakor ütközések, illetve tömegvonzások miatt a jelenlegi pályájára állt, és bolygóként viselkedik.
Amit a sumer régészeti leletek is bizonyítanak, hogy a Naprendszer összes bolygóján van víz valamilyen formában, illetve az élet valamilyen egészen kezdetleges formában jelen tud lenni.
Másik érdekesség, hogy az Uránusz és Neptunusz bolygók radioaktív hővel fűtik magukat, így meg is találhatók a kezdetleges vegetációk. Ha kicsit melegebb lenne a felszín, akkor az élet komolyabb formája is ki tudott volna alakulni a Naptól ilyen távol.
A sumer leírások ennek a két bolygónak szentelnek nagy jelentőséget, talán nem véletlenül.