Az élet kialakulása
(folytatás 2. rész)

AMintegy 3.8 milliárd éve vízben jelentek meg a legelső életjelek : bonyolult vegyi reakciók az ásványvilágot élővilággá alakították. Megjelentek a legelső mindössze egyetlen sejtből álló lények és változatos formákat hoztak létre az ibolyántúli sugárzás ellen védő óceánban. Sokkal később 375 - 360 millió évvel a mai kor előtt az állatok kijöttek a tengervízből és meghódították a szárazföldet.



A sejt az első élőlény

A legegyszerűbb és legparányibb létező élő szervezet a sejt. Mégis a sejt már igen bonyolult szerveződés. Leheletvékony sejthártya burkolja a citoplazmát azt az anyagot amely már magát a sejtmagot védelmezi. Egyetlen sejt is lehet önálló élőlény ezek az egysejtűek (Prohisták). A növényvilágot alkotó sejteket Protophitának az állatvilág sejtjei pedig Protozoának nevezzük.



Sejthalmazok

680 millió esztendeje a fejlődés határozott ugrást tett. A mindaddig magányos sejtek egyesültek s így jöttek létre a legelső többsejtű szerveződések. Ezek a legelső élőlények-mivel sem héjuk,sem páncéljuk,sem pedig vázuk nem volt-csak elvétve maradhattak fönn. Némelyek ma is élnek,anélkül hogy valódi fejlődést mutatnának,mint például az algák.A növényekhez tartozó moszatok,metafiták''. A többsejtű a,metazoa'' elnevezést használják. Az ember szintén metazoa.Teste a többmilliárdnyi-úgy mondják,legkevesebb 10 milliárd-sejt tökéletes együttese.

A tenger az élet forrása

A tenger volt és marad az élet örök bölcsője. A legkülönbözőbb élőlények nyüzsögtek benne. Egyesek közülük az aljzathoz rögződtek mások mint a planktont alkotó mikroszkopikus élőlények lebegtek vagy különféle módon : uszonycsapásokkal hullámzó testmozgással vagy vízsugár kilövellésével könnyedén elmozdultak.

Páncélos és héjas állatok

Mintegy 580 millió esztendővel ezelőtt az állatok megsokasodtak és mind több faj alakult ki. A vízben oldott ásványi sókat felvéve páncélt vagy héjat, kovácsoltak '' maguknak. E szilárd vázak ősmaradványkokként fennmaradtak. A kambrium időszak meleg éghajlata kétségkívül elősegítette az új állatok megjelenéset. Egyesek mint például a szivacsok a pörgekarúak és a csigák már mindmáig fönnmaradt állatcsoportol ősei. Mások kipusztultak és csupán maradványaik ismertek mint például az Archaeocyathák. Ez utóbbiak nagyon ősi kicsiny állatkák voltak melyek mészcsövet választottak ki a testük köré. A tengerfenéken egymással és magával a kőzettel összetapadva éltek. Az élet így hagyta nyomait a Földön.



Az első gerincesek

Mintegy 450 millió éve megjelentek az első gerincesek : az állkapocs nélküli halak ( Agnatha ). melyeknek szája csupán egyszerű nyílás volt. A szilur időszak folyamán az állatok tovább sokasodtak. A legelső állkapoccsal bíró gerincesek,az első, igazi '' halak is napvilágot láttak ezek voltak az Acanthodii - félék. Szinte egyidejűleg a növényvilág is átalakult : új növényfajok jelentek meg és telepedtek meg a szárazföldön. A gerinctelenek a skorpiók és a százlábúak is a szárazföldre érkeztek a víz többé már nem volt kizárólagos életelem...

Az ősi négylábúak: a kétéltűek

A devon időszakban rendkívül sok halfaj élt. Közülük egyesek mint például a bojtosúszós halak már a négylábúak előfutárai. Mintegy 370-360 millió esztendővel ezelőtt a békafélék születéséhez vezettek. A békák a legelső gerincesek amelyek már vízen kívül is képesek élni. E békafélék még ősi jellegeket viseltek hat vagy nyolc ujjuk volt és megőrizték halőseik bizonyos vonásait.

Gerincesek a szárazföldön

A karbon korszakban a gerincesek végleg meghódították a szárazföldet. Az új földek úttörői azonban életük egy szakaszában még sokáig a vízhez kötődtek. A békapetéből kikelő ebihalaknak vízben kellett élniük. Az ebihalak átalakulásuk után kezdenek kimászni a szárazföldre anélkül azonban hogy a nedves környezettől eltávolodnának. Ez az oka annak,hogy a kétéltűek nem vehették teljesen birtokba a szárazföldet. Később a petét védő magzatburok megjelenésével a gerincesek fokozatosan elszakadtak vízi, rabságuktól ''. E pete - tojás - rendkívül tökéletes valóságos parányi világ saját , vízellátás '' - sal amelyben a magzat kifejlődik. E szárazföldi tojásból kibújva az újszülött azonnal életképes. A madarak előtt a karbon időszakban mintegy 340 millió évvel ezelőtt megjelent hüllők raktak először tojásokat. Ettől kezdve eltávolodtak a víztől s nem ismertek határt többé a szárazföld meghódításában...



A hüllők kora

A földtörténeti ókor utolsó időszakában a karbont követő permben mintegy 280 millió esztendővel ezelőtt csupán egyetlen hatalmas ősszárazföld létezett a Pangea. Az éghajlat szárazabb lett ami kedvezett a hüllők elterjedésének. A növényzet megritkult és alkalmazkodott az új éghajlati feltételekhez. Az éghajlati változások hatása nemcsak jótékony volt : egyes tengeri csoportok mint a háromkaréjú ősrákok kipusztultak és soha többé nem bukkantak föl. E változások a földtörténeti ókor végét jelzik és a kambriumban megkezdődött hosszű időszak 250 millió évvel ezelőtt véget ért. A földtörténeti középkor folyamán korszerűbb világ fejlődött ki : a dinoszauruszok kora és megjelentek az első emlősök.